Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: The American Archivist. Vol. 40–41. / 145–148. o.

146 Folyóiratszemle sokféle guide-ot adnak ki és ezeket a National Historical Publication Commission igyekszik egységesíteni. - E számban igen érdekes bibliográfiát találunk, amely a nemzetközi irodalomban 1975-ben megjelent, a szerkesztők szerint legfontosabb levéltártudományi tárgyú tanulmányokat sorolja fel, kiegészítve néhány 1974-ben megjelenttel. A szelektív bibliográfia 554 címet sorol fel. Ezek közül egy, a 497. származik magyar szerzőktől. — A szám kiegészítői megegyeznek az előző számban találhatókkal. - No. 3. Az egész folyóiratszámot - a szokásos kiegészítőktől eltekintve - egy konferenciáról készített jelentés tölti ki. A konferencia a történelmi források megőrzésének és felhasználásának kérdéseivel foglalkozott. A beszámolót MARY LYNN MC CREE és TIMOTHY WALCH szerkesztette. EDWARD WELDON szerint a levéltárosok a civilizáció emlékezetének gondozói. Ez az „emlékezet" befolyásolja a civilizáció jövő irányát is. A következő téma a történelmi forrásokról kiadott áttekintő ismertetések (surveys) kérdése volt. Túlságosan sok jelent meg belőlük, s valamilyen központi szervnek kellene őket nyilvántartani. Ezután a XX. századi óriásira duzzadt történelmi forrásanyagokban való tájékozódás, a tematikus segédletek kérdésével foglalkoztak. A komputerek felhasználását a konferencia résztvevőinek többsége mérsékelt optimizmussal várja. Vitás, hogy megéri-e a befektetendő erőfeszítést és költséget. Következő téma: a levéltárosképzés. A legjobb levéltárosok egy része levéltárosképzés nélkül lett levéltáros. A konferencia időpontjában még nem volt az USA-ban egységes levéltárosképzés. A konferencia résztvevői hangsúlyozzák, hogy a levéltárosnak az eddiginél erő sebben kell kapcsolódnia a „reális világhoz", tájékozottabbnak kell lennie igazgatási kérdésekben. Szó esett a történelmi források konzerválásának kérdéséről is. Ismertetik a legújabb konzerválási technikai eljárásokat, s megvitatják a konzerváló munkát végző technikusok képzésének kérdéseit. A konferencia további témája volt az állami és helyhatósági iratanyag megőrzése és használata, a segédletek kérdése. Egy példa: a Maryland Hall of Records-ban 23 000 köbméter iratanyagot őriznek, de ebből csak 5000-hez van megfelelő segédlet. Következő téma volt a történelmi források intenzívebb használata. A levéltári forrásokat az oktatásban is kell használni. A befejező téma a levéltári kutató központok létesítésének kérdése volt. Regionális központokat kellene létrehozni, ahol a helyi levéltárak által gyűjtött anyagot koncentrálnák. - No. 4. HUGH A. TAYLOR a történelemtudomány és a levéltárosképzés kapcsolatairól ír. Ma a levéltáros pályára való felkészülés sokrétűbb, mint korábban. Van olyan levéltáros, aki előzőleg kémikus vagy biológus volt. Szó van olyan levéltárosi képesítés megszerzésének lehetőségeiről, amelynek a megszerzése önkéntes jellegű lenne. - RONALD L. FILIPELLI cikke amerikai levéltárosok angliai tapasztalataival foglalkozik - az angol ipar történetének forrásait vizsgálták. Angliában fokozódik az érdeklődés a legújabb kori helytörténet, ezen belül az ipar története iránt. - GARY D. SARETZKY az észak-amerikai vállalati (business) levéltárakról ír. Egyre több van belőlük az USA-ban és Kanadában. Valószínű, hogy előbb-utóbb minden nagyobb vállalatnak önálló levéltára lesz, de kialakítható külön vállalati központi levéltár is, mint amilyen 1948 óta Dániában működik, vagy a vállalati iratanyag elhelyezhető történelmi társulatoknál, könyvtáraknál is. Az érdeklődés a vállalatok története iránt egyre nő. - WALTER BRAHM egy New-England-i dokumentum megőrző központot (Document Conservation Center) ismertet. Ennek feladata New England állam történeti értékű iratainak összegyűjtése és megőrzése. A központot 1969-ben kezdték szervezni és 1973-ban kapott igazgatót, hogy megmentse a városok és más szervek pusztulással fenyegetett, néhol 300 éves iratait. E központot New Englandban, mint az Egyesült Államok néhány más államában is, az állami könyvtárak szervezték. - WILLIAM W. MOSS tanulmányának témája az „oral history", azaz a történelem szóbeli forrásai, s azok felhasználásának módja. Bizonyító erejük kisebb, mint az írott forrásoké, de azok kiegészítésére vagy, ha írott források nincsenek, bizonyos fokú pótlásukra, megfelelő kritika mellett felhasználhatók. A szóbeli forrás erős kritikája feltétlenül szükséges ahhoz, hogy történeti forrásként használható legyen. — A szám kiegészítő részében a szokásos közlemények mellett kisebb - 47 címből álló - szakbibliográfia található, közöttük van BORSA IVÁNnak 1976-ban az indiai levéltárakról írt cikke. - Vol. 41. (1978.) No. 1. A szám bevezető cikkeként ROBERT M. WARNER, az amerikai levéltáros társaság 1977—78. évi elnökének beszédét közlik az amerikai levéltárak feladatairól. - R. MICHAEL MC REYNOLDS a VIII. nemzetközi levéltáros kongresszusról számol be, amelyet Washingtonban rendeztek 1976-ban. - WILLIAM S.-PRICE, JR. egy hosszadalmas pert ismertet, amely Észak-Karolina állam levéltára és egy XVIII. századi iratokat (köztük Washington által írt levelet) eladni szándékozó kereskedő között folyt. - RICHARD STRASSBERG a levéltári raktárakban végrehajtott rovarirtó módszerekről ír, elsősorban a gázzal történő fertőtlenítésről. Megemlíti, hogy az