Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: The American Archivist. Vol. 40–41. / 145–148. o.

Folyóiratszemle 147 iratokat 70 rovarfaj és 100 gombafaj fenyegeti. Felsorolja az irtásukra alkalmas gázokat, s azok használatának módját. - FRANCIS X. BLOUIN JR. cikke a levéltárosképzés módszereiről szólva javasolja, hogy az angolszász jogászképzéshez hasonlóan itt is a konkrét esetekkel foglalkozzanak többet. A sok konkrét eset megismerése alkalmassá teheti a levéltárost, hogy újonnan felmerülő' kérdésekben helyesen tudjon dönteni. - No. 2. WILLIAM T. HAGAN bevezető cikke az indiánok történetére vonatkozó levéltári forrásokról szól. Ezek egyre inkább érdeklik az öntudatra ébredő, saját identitásukért küzdő amerikai indiánokat. A szerző szerint a levéltárosok kötelessége, hogy az indiánok e törekvéseit a maguk eszközeivel megkönnyítsék, annál is inkább, mert e források ismerete könnyebbé teheti az indiánoknak sérelmeik orvoslására tett jogi erőfeszítéseit. - HERMÁN J. VIOLA cikke a Smithsonian Institution tanfolyamával foglalkozik, amelyen az amerikai indiánokat arra igyekeznek megtanítani, hogyan lehet az intézet természettudományi múzeumában őrzött „nemzeti antropológiai levéltár" indián vonatkozású forrásanyagát használni. Itt az 1847-es évtől kezdődőleg 90 000 fénykép és 3500 köbláb iratanyag található. A tanfolyam arra is tanítja az indiánokat, hogyan létesíthetnek törzsi múzeumokat. - ELSIE FREEMAN FREIVOGEL a levéltárak nagyobb társadalmi aktivitását sürgeti, intenzív kapcsolatot a külvilággal; tanfolyamok, kiállítások, előadások tartását. Hasonló témával foglalkozik ANN E. PETERSON cikke. Név szerint sorolja fel azokat az intézményeket, amelyek külső programokat szerveztek, s meg is nevezi, milyen programokat valósítottak meg. - VIKI SAND a minnesotai történelmi társulat kiadványsorozatát ismerteti, amely oktatási célokat szolgál. Eddig a sorozat három egysége jelent meg. Mindegyik egységben vannak könyvecskék, hangosfilmek, okmányreprodukciók, faliképek, térképek és életrajzok. Egy-egy ilyen egység 2 év alatt készül el; 18 hónap a kutatás és megírás ideje, 6 hónap a kiadási munkáé. - RICHARD C. BERNER tanulmánya a levéltári iratok rendezésének és a segédletek készítésének kérdéseivel foglalkozik. A levéltári segédletnek figyelemmel kell lennie az irat provenienciájára, s a könyvtári módszerek átvétele, a cédulakatalógus erre nemigen ad lehetőséget. A cédulakatalógus módszere ma már elavult. Ügyelni kell arra, hogy az új automatizált eljárások ne váljanak öncélúvá, s ne veszélyeztessék a történeti látásmódot. - A kiegészítő részben érdekes cikk található arról, hogyan lehet kifakult fényképeket nukleáris kémiai technikával restaurálni. - No. 3. LYDIA LUCAS cikke az amerikai törvényhozás (a kongresszus) iratainak kezeléséről szól. Ezek terjedelme egyre nagyobb. Az egyes képviselők és szenátorok iratait külön gyűjtik. A cikk ezen iratok forrásértékével, felhasználásuk módjával is foglalkozik. - ELEANOR MC KAY is az előbbi témáról ír: hogyan lehet a kongresszusi iratok mennyiségét csökkenteni, s az iratokat kutathatóbbá tenni. Egy-egy képviselő vagy szenátor iratai többszáz doboznyi terjedelműek. Az iratok kb. 80%-a kiselejtezhető. - RICHARD A. BAKER a szenátus szempontjából vizsgálja ugyanezt a kérdést. Eszerint a szenátusnak nincs megfelelő hierarchikus szervezete ahhoz, hogy megfelelő iratkezelése legyen. Az iratok mennyisége igen nagy. Kennedy szenátor irodája pl. évi 70 000 esetet vizsgált meg. A szenátus irattára nagy nehézségekkel küzd. A Nemzeti Levéltár (National Archives) hajlandó az egyes kongresszusi tagok iratait elhelyezni a Suitlandban (Maryland) lévő szövetségi iratközpontban (Federal Records Center). 1976-ban a szenátorok fele itt helyezte el iratait kb. 20 000 láb terjedelemben. (Ha a szenátor megbízatása megszűnik, iratait 3 hónapon belül el kell szállítania a szenátus irattárából.) - SANDRA POWERS a levéltárak és kéziratgyűjtemények által rendezett kiállításokkal foglalkozik. A szám az 1976. évi levéltári szakirodalom 455 tételt felsoroló válogatott bibliográfiáját közli. Ebből egy tétel magyar tárgyú, s egy nem magyar tárgyút magyar szerző írt. - No. 4. WALTER RUNDELL JR. cikke a texasi olajbányászat történetére vonatkozó fényképek történeti forrásértékéről ír. A kutatónak figyelembe kell vennie, hogy a fényképezőgép nem semleges megfigyelő; a fénykép készítője tetszése szerint készíthet a valóságnál rokonszenvesebb vagy ellenszenvesebb fényképet. A szerző hosszú cikkéhez több igen szép fényképet közöl. - NICHOLAS V. MONTALTO a minnesotai egyetemen működő intézetről ír, amely az USA-ba bevándorlók történetével foglalkozik. Ez az intézet gyűjti a bevándorlóktól származó iratokat. Szó van egy bizottság létesítéséről, amely a bevándorló nemzetiségek levéltárainak koordinálásával foglalkoznék. - ANNA KASTEN NELSON cikkének tárgya különböző kormányszervek történettudományi tevékenysége. Legnagyobb ezek közül a Pentagoné. Itt 6 történetkutató szerv működik: a hadseregé, a légierőé, a haditengerészeté, a tengerészgyalogságé, a vezérkari főnökök bizottságáé és a hadügyminisztériumé. Ezek közül legnagyobb a hadseregé, több mint 100 főnyi személyzettel. A hadsereg történészei 80 kötetet adtak ki a (szárazföldi) hadsereg második vüágháborús tevékenységéről, a légierő kutatói 7 kötetet. Forrásanyaguk igen sokféle. A tengerészgyalogság