Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.
A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején 75 volt jelen. 71 Egy ilyen aránylag kis számú feudális úrból álló testülettel Mátyás zökkenőmentesen kormányozhatott. A 80-as években a szokásból már kb. 50 év óta kiment módon újra vetett ki adót, csak a tanács hozzájárulásával és anélkül, hogy országgyűlést hívott volna össze. Erre legalább két alkalommal maradt adat. 72 Úgy látszik, hogy Mátyás a koronázáskor a pecsétek ügyében is kompromisszumot kötött. Eredetileg a nagypecsétet a főkancellár őrizte, az ő irodája volt a nagyobb kancellária. 73 Mint ahogy Gerics bebizonyította, a kancellár legkésőbb 1377 óta a királyi tanács bizalmi emberének számított, és mint ilyen ellenőrizte az uralkodót. 74 Ezért lett már az Anjou-korban a titkos pecsét a királyi praerogativa eszköze. 75 A pecsét használatnál tehát az angol fejlődéssel párhuzamos jelenségeket találunk. 76 Zsigmond is főleg a titkos kancelláriával kormányozott. 77 Mátyás trónralépte után kinevezte ugyan Szécsi bíborost főkancellárrá, de nem vésetett nagypecsétet, hiszen még nem volt megkoronázva. A kormányzati ügyeket a titkos kancelláriában intézték el, a titkos pecsétet őrző secretarius cancellarius csak prépost volt. 78 A koronázás után sor került a kancelláriai reformra is. A ténylegesen nem létező nagyobb kancellária és a titkos kancellária de iure egyesültek. A kancellária feje, aki nemcsak az újonnan vésetett pecséteket, azaz az aranybullát és a nagypecsétet, hanem a titkos pecsétet is őrizte, a „fő- és titkos kancellár" címet kapta. 79 Jogilag ez azt jelenti, hogy a titkos pecsét is — legalábbis elvben - a 71 Schiller i. m. 33-166, ahol elsősorban a tágabb tanáccsal foglalkozik. Részleteiben vannak ugyan tévedések, és a szűkebb tanácsot sem látja világosan, mégis még mindig használható. - 1493: DL 23067. Az oklevél kiállításában Mátyás egykori főkancellárának, Váradi Péternek döntő szerepe volt. 7 2 Joseph Holub, „Quod omnes tangit. .." Revue Historique de Droit francais et étranger, 4 e série, 29(1951)99-100. 73 Szentpétery i. m. 157. - Szilágyi i. m. 6-24. ''"József Gerics, Beiträge zur Geschichte der Gerichtsbarkeit im ungarischen königlichen Hof und der Zentralverwaltung im 14 Jahrhundert, Annales Universitatis Seientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio historica 7 (1965) 14-16. 75 „Da durch die Überlassung des Grosssiegels der König sein authentisches Siegel eingebüsst hatte, wurde zum Ersatz das Geheimsiegel für authentisch erklärt." Uo. 16. - Kumorovitz L. Bernát, A magyar királyi egyszerű és titkospecsét használatának alakulása a középkorban, A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 7 (1937) 80-90. 76 Hedwig Ohnesorge, Die Siegel als Mittel der königüchen Prärogative in England im 13. und 14. Jahrhundert, Kassel, 1928. - S. B. Chrimes, An Introduction to the Administrative History of Mediáéval England, Oxford, 1952, passim. in Mályusz, Zsigmond i. m. 178-188. 1K Bónis, A jogtudó értelmiségi, m. 219-224. 79 A kancelláriai reformokat Szilágyi (i. m. 15. o. 14. j.) és Bónis (előbb i. m. 224-226.) írták le. Bónis szerint nem kellett 1464-ben egyesíteni a két kancelláriát, hiszen a királynak nem volt nagypecséte, tehát nagyobb kancelláriája sem. Az egyetlen kancelláriának névleges feje volt Szécsi, de nagypecsét hiánya miatt tényleges működést nem fejthetett ki. (/. m. 221.) Bizonyos mértékben tényleg igaza van Bónisnak, de a bíboros főkancellári címe mégis azt mutatja, hogy a nagyobb kancellária jogilag nem szűnt meg, és hogy azt a koronázás után természetesen vissza kellett állítani. De az öreg bíboros sem viselkedett nagyon névleges kancellárként. 1464 előtt a török határ közelében kötött velencei szerződést leszámítva, valamennyi alkalommal, amikor ismerjük a királyi tanács ülésén jelen levőket, ott találjuk Szécsit. (DL 15316, 15318, 15348, 15412, 15520, 15698, 15719, Teleki i. m. XI. k. 7. Szilágyi i. m. 26, aki egy idézettel kapcsolatban Szécsi szerepét joggal hangsúlyozza.) Természetesen Szécsi mint az ország első egyházi méltósága szintén vezetőszerepet igényelhetett magának a tanácsban, de azért főkancellárként is több hatalommal rendelkezett. Jogilag ő volt a
