Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.
A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején 71 A kormányzó testület pecsétének Mátyás-kori hiánya önmagában nem sokat jelent, hiszen az, hogy egyes jelenlevő főpapok és főurak pecsétje az összességükét helyettesíti, már nagy múltra tekintett vissza. 47 Hasonló pecséthasználatot a megyéknél, sőt egyes városoknál is meg lehet figyelni. 48 A nagyurak talán azért tartották fenn ezt a régi szokást és azért nem készítettek új interregnum pecsétet, mert a régebbi hasonló pecsétek feliratai ebben az időben már félreérthetők lettek volna, hiszen nem csupán az uralkodó osztály felsőbb rétegére, hanem a köznemességre, mint rendre is vonatkoztak. Miután a király elfogadta a választási feltételeket, koronázásáig a főpapok és főurak mintegy társuralkodók maradtak. Fennmaradt ugyanis a királynak több olyan mandátuma, amelyekkel szó szerint egyezve a „prelati et barones regni Hungarie Bude penes regiam maiestatem constituti" is állítottak ki okleveleket. 4 9 Ebből úgy tűnik, mintha a meg nem koronázott király okleveleit még nem tekintették volna jogilag teljes értékűnek. Farkashidán a főpapok és főurak nem csupán kormányzati részüket akarták a koronázás utánra is biztosítani, hanem egyben mint a „rendi" ország reprezentánsai is felléptek. Az ország legmagasabb egyházi és világi méltóságai és egyben a legnagyobb feudális birtokosok a kormányzó hatalmat királyi tanácsi minőségükben vették át. A királyi tanács interregnum idején országos tanácsként látta el az ügyeket. A középkorban a „praelati et barones" kifejezést a „consilium regis"-szel szinonim formában használták. 50 Nagyon jellemző, hogy Bonfini amikor a választási feltételeket saját szavaival átírta, a „praelati et barones" helyett a „senatus" szót is használni tudta. 5! A magyar királyi tanács az egész 47 Ez különösen diplomáciai vonatkozású ügyekben volt így. Pl. 1328: Codex diplomaticus regni Hungáriáé ecdesiasticus ac civilis, ed. G. Fejér, VIII/7. k. Budae, 1842, 208-211. (Békekötés.) 1380: uo. IX/7. k. 624-626. (Házassági szerződés.) - Azokat a feltételeket, amelyeket 1401-ben a foglyul ejtett Zsigmondnak nyújtottak át, hét főpap és hat báró pecsételte meg, ők azonban a „regnum"-ot képviselték. Holub i. m. 85. 48 A megyéknél: Kumorovitz L. Bernát, A magyar pecséthasználat története a középkorban, Bp., 1944, 69-70. - Városi analógiák (az esküdtek pecsétéi a városi pecsét helyett): Kubinyi András, Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétéi, Székesfehérvár Évszázadai II. k., Székesfehérvár, 1972, 161. 4 9 Házi i. m. 1/6. k. 65-66., Hl. 66—67. (A feudális urak oklevelét hét főpap és ugyanannyi báró pecsételte meg, Sopron város Levéltára, 2317.) - Iványi, Bártfa i. m. I. k. 2813-2814, 2815—2816. sz. - Természetesen nem minden királyi oklevéUel állított ki a tanács is párhuzamosat, pl. Archiv mesta Bratislavy, Inventar i. m. 3913, 3914. sz. 50 Schiller Bódog, Az örökös főrendiség eredete Magyarországon, Bp. 1900, különösen 33-166, ahol a tanács hatáskörére vonatkozó adatokat állította össze. — Még ma is ez a leghasználhatóbb könyv a középkori királyi tanácsról, és Szilágyi Loránd, A magyar királyi kancellária szerepe az áUamkormányzatban 1458—1526, Bp., 1930, 66. o. 106. j.-ben ez ellen irányuló éles támadását csak részben tudjuk elfogadni. - Vö. még: Joseph Holub, La Formation des deux Chambres de l'Assemblée nationale hongroise, Album Helen Maud Cam, II. k. = Études présentées .. . XXIV. k. Louvain-Paris, 1961,351-354. stb. s ' IL Ulászló feltételei: „quod cum dictis majestatibus (III. Frigyes és fia), absque consilio, consensu, et libera, expressaque voluntate eorundem dominorum praelatorum, et baronum, superinde non concordemus... De ipsa autem pecunia (amelyet a békekötés fejében vártak), praeter voluntatem, et consilium, ac liberum, et expressum consensum eorundem dominorum praelatorum et baronum, aliter nulla ratione disponamus." Corpus Juris 476. - Bonfini: „nullaque cum Cesarea maiestate citra senatus consultum et auctoritatem concordia ineatur ... pecunia . . . sine senatus consulto numquam a rege possit erogari." Id. kiadás, IV. k. 186. (Decas IV. Lib. IX. 205.)
