Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Ladányi Erzsébet: Az Euzidinus-oklevél hitelességének kérdéséhez / 51–59. o.

AZ EUZIDINUS-OKLEVÉL HITELESSÉGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 1156-ban Martirius esztergomi érsek, aki a Bars megyei barátkai templom felszentelését végezte, oklevelet adott ki. Ebbe az oklevélbe belefoglalta és ezáltal megerősítette az egyházalapító Euzidinusnak az egyház javára tett adományáról szóló oklevelét. A felszentelés után, Euzidinus kérésére az érsek a barátkai egyháznak három falut engedett át „in parochiam". Az oklevelet Martirius saját pecsétjével pecsételte meg.

1 Ez az oklevél Felicián érseknek a zágrábi egyház javára szóló 1134-ben kelt ítéletlevelével együtt kivételes helyet foglal el a hazai 12. századi oklevéladói gyakorlatban. Mind a két oklevélnek jellemzője: nem királyi pecséttel megerősített oklevelek. Felicián érsek mint király által kiküldött bíró adta ki eredetiben megmaradt oklevelét, amely nem pecsétes oklevél, hanem chirographum. Martirius érsek oklevelét az érsek pecsétje erősítette meg: „.. . piacúit. . . archiepiscopo, ut huiusmodi sue et Euzidini confessionis statútum ob multimodam detrahencium atque calumpniancium versucias proprio sigillo confirmatum.. ."

2 Ez az oklevél I. Lajos király 1347. évi átírásából ismert. Hitelességét először Erdélyi László vonta kétségbe az Árpád-kori társadalom kritikus kérdéseinek felvetése, ül. megválaszolása során. Tagányi Károly, Erdélyi László vitapartnere, az oklevél hitelességét bizonyította. Melyek voltak ezek a pro és contra elhangzott érvek? Erdélyi észrevételei részben formai jellegűek voltak, részben — társadalomtörténeti kutatásaiból adódóan — az oklevélben használt terminológiára vonatkoztak. Egybevetette az oklevelet Martirius érseknek ugyanebből az évből származó, királyi pecsétes oklevelével és megállapította, hogy az Euzidinus-féle egyházalapítást megőrző Martirius oklevél elhallgatja az oklevélírót és a pecsételőt.

3 Hiányolja az érseki oklevél inscriptióját. Bár a plébánia (parochia) alapítást - megfogalmazása utal erre — nem veti el, de hozzáteszi, annak említését, hogy ezek a Barátka plébániához csatolt falvak korábban milyen anyaegyházhoz tartoztak, az oklevél nem tartalmazza. Az említett falvak közül különösen a 1 Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Ed. Richard Marsina. Bratislaviae, MCMLXXI. (a továbbiakban: CodSlov), 80.1. 2

Monumenta ecclesiae Strigoniensis, ed. N. Knauz, L. C. Dedek I—

III. Strigonii, 1874-1924. (a továbbiakban: MES), I. k. 85.1. Nr. 59. Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan Bp., 1930. 72.1. Kumorovitz Bernát Lajos: A középkori magyar „magánjogi" írásbeliség. Századok 1963. 14.1. 3 Az oklevélíró és megpecsételő megnevezését a királyi okievek sem közlik mindig. Vö. Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén. Levéltári Közlemények 1975. 85. és köv. 1. 4*