Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - IRODALOM - Ress Imre: Andrija Radenić: Dnevnik Benjamina Kalaja 1868–1875. Beograd–Novi Sad, 1976 / 295–297. o.
Irodalom 295 a nyugati megyéket és közreműködése nemcsak Buda 1686. évi visszafoglalásában játszott fontos szerepet, de része volt a következő években megszerveződő gazdasági élet fellendítésében is. Néhány forrás más zsidó kereskedők, vámosok, hadseregszállítók kötelezettségeivel, követeléseivel foglalkozik. Jobbágyságunk és a helyi zsidók érdekes kapcsolatára utalnak a falusi lakosság kölcsöneit tárgyaló iratok. A helytartótanácsi adminisztrációhoz beérkezett conscriptiókból készített kimutatások a megyei adatok felhasználásával készültek. Megállapítható tételeikből, hogy a magyar főurak 1736 táján 980 zsidó családfőt pártfogoltak birtokaikon. A közlő jegyzete szerint ezeket legfeljebb a XVII. század második felétől találhatjuk az összeírásokban megadott lakóhelyeken. További 1451 családfő még külföldi főurak lekötelezettje volt, az utóbbiak későbbi betelepültek. Az országos kimutatások mellett gazdaság- és helytörténeti szempontokból egyaránt forrásértékűek az 1752 táján készült Tolna megyei conscriptiók. A demográfiai és szociológiai kutatások számára értékes anyagban figyelmet érdemel, hogy felbukkanak a kézművességgel foglalkozó zsidók. Kovács, borbély, szabómesterek átlagban 5-6 tagú családokat tartanak el. Életkörülményeik, szellemi kultúrájuk részletes elemzése további kutatások feladata lesz. A dokumentumokban tükröződő migrációs hullámok irányának és tömegének bemérése, azok gazdasági-társadalmi körülményeinek tisztázása, az érintett nyugati megyék általános viszonyai jobb megismeréséhez nyújt majd segédletet. Az MZsO XVII. kötete forrásanyagával, lényegretörő regesztáival, pontos mutatórendszerével Scheiber Sándor és munkatársai újabb jelentős hozzájárulása a megírandó magyar-zsidó történethez. (E hatalmas tudományos munka elvégzésére elképzelni se lehetne alkalmasabb szerzőt, mint a részletek és összefüggések tudós ismerőjét: Scheiber Sándort.) A gyűjtés és kiadás anyagi terheit ez alkalommal is a Memorial Foundation for Jewish Culture vállalta. Dán Róbert ANDRIJA RADENIC: DNEVNIK BENJAMIN A KALA JA 1868-1875 Beograd-Novi Sad, 1976. 887 1. Az életpálya ismeretében nem kelthet meglepetést, hogy Kállay Béni 1868 és 1875 között keletkezett és az Országos Levéltárban őrzött naplóját teljes terjedelemben először jugoszláv történész szerb nyelven adta közre. A Kállay Béni iránti jugoszláv érdeklődés szinte magától értetó'dő, hisz egész tevékenysége során - előbb mint belgrádi főkonzul, később mint az Osztrák-Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, s így hivatalból több mint két évtizeden át az okkupált Bosznia és Hercegovina kormányzója — szoros kapcsolatban állt a délszláv népek történetével. Alakjának és tevékenységének a magyar történetírás a jugoszlávnál jóval kisebb figyelmet szentelt, ami talán Kállay udvari politikusi mivoltában leli magyarázatát. Kállay Béni pályája azonban - bár az látszólag teljes mértékben a Monarchia uralkodói kegytől függő közös hivatali apparátusához kapcsolódott - mégsem mérhető az udvari tucatpolitikusok karrierjének mércéjével, már csak azért sem, mert a fordulatos életpálya végigkísérése olyan izgalmas problémákat vet fel, mint pl., hogy miként vált egy, az önkényuralom korában Überaus meggyőződésű, tudatosan parlamenti politikusnak készülő magyar középbirtokos a század utolsó két évtizedében udvari politikussá, vagy miként lett a Habsburg-ellenes magyar-szerb egymásrautaltság egykori szószólója a szerb nemzeti mozgalom balkáni célkitűzéseinek gyakorlati megakadályozójává. Kállay Báni pályáját az eddigi történeti irodalom azonban nem fejlődésében vizsgálta, hanem főként boszniai működése alapján ítélte meg, s így a róla alkotott meglehetősen statikus képben a konzervatív udvari politikus vonásai dominálnak, - bár egyes történeti munkákból az .a megállapítás sem hiányzott, hogy Kállay boszniai kormányzóként alapvetően ellentétes politikát folytatott, mint amilyent egy évtizeddel korábban belgrádi főkonzulként képviselt. A külön „bosnyák nemzet" megteremtéséért tevékenykedő, s így a századvégi nagyszerb, ill. nagyhorvát célkitűzéseket keresztező boszniai kormányzó alakja mégis hosszú időn át annyira nyomasztotta a jugoszláv történészeket, hogy Kállay belgrádi konzulsága idején tanúsított szerb- és szlávbarátságát is végső soron úgy értelmezték, mint egy alapvetően szerb- és szlávellenes politikus megtévesztő taktikázását.
