Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - IRODALOM - Dán Róbert: Magyar–zsidó oklevéltár. XVII. Szerkeszti és kiadja: Scheiber Sándor. Budapest, 1977 / 294–295. o.

294 Irodalom Gerencza - térképileg első ízben Mikovinynek ezen a mappáján került ábrázolásra. A Francia-vágás elnevezés napjainkig fennmaradt. Eredetének felderítése a helytörténeti kutatókra vár." Eddig is tudtuk, hogy a nagybirtokkormányzat a 18. századtól egyre nagyobb figyelmet fordított a földmérési munkákra. Bendefy László jóvoltából összefüggő' kép alakul ki erró'l a tevékenységről. Balassa Pál nevét már fentebb említettem. Tudnunk kell azt, hogy a kékkői Balassa családnak nagyobb uradalma volt a Trencsen megyei Vagbeszterce határában, mely érintette a magyar-morva országhatárt is. Ismeretes, hogy a határnak ez a szakasza Mikoviny korában még kissé bizonytalan volt. Ezért Balassa, aki pestisvédelmi királyi biztosi minőségében ismerkedett meg a mester térképező munkásságával, felkérte az uradalom területének felmérésére. Erről sok és részletes levelezést folytattak, melyet Bendefy László a források között közöl (260-268.1.). De foglalkoztatta Mikovinyt a fraknói Esterházy család (16, 29, 161. 1.) és herceg Esterházy Miklós tábornok (104.1.). Nem kerülte el Mikoviny működése a Festetics család figyelmét sem (16, 41-43, 186. és 196. 1.). A szerző szerint Mikoviny érdeme a megbízható térképezés alapvető követelményeinek megfogalmazása, egy vetülettanilag is helyes, viszonylag a legkisebb torzulást biztosító vetület és a pozsonyi meridián bevezetése és egy a geodézia és kartográfia problémáiban tökéletesen otthonosan mozgó nemzedék kiképzése. Saját műhelyében készült térképei ízlésesek, egyszerűségükben szépek és minden hivalkodó díszítéstől mentesek. A Mikoviny-műhelyből kikerült alkotások száma meghaladja a félezret, térképeké a háromszázat. Az ábrázolt terület, néhány megye kivételével, felöleli az egész történelmi Magyarországot. A rögzített kartográfiai adatok összessége csodálatos gazdagságú kincs, nélkülözhetetlen forrás a török alól nemrég felszabadult ország hely- és helynévtörténeti, régészeti, vízrajzi, közigazgatás- és bányászat-történeti kutatáshoz. Ennek megkönnyítését szolgálja Bendefy Lászlónak ez a monográfiája. Kállay István MAGYAR-ZSIDÓ OKLEVÉLTÁR. XVO. Szerkeszti és kiadja: SCHEIBER SÁNDOR i Budapest, 1977. 452 1. Egyetlen folyamatosan megjelenő forráskiadványunk az Országos Rabbiképző Intézet alapításának százéves évfordulóját köszönti. A magyar-zsidó tárgyú levéltári kutatás és az Intézet története szoros szálakkal kapcsolódik össze. A főiskola egykori és mai tanárai, végzettjei — irodalmi munkásságuk válogatott, reprezentatív kiállítását a centenáriumi ünnepségek során láthattuk - feladatuknak tekintették az országos és helyi archívumok forráskincseinek feltárását. A magyar- zsidó történeti szövegek tudományos kiadása az Intézetből kinőtt IMIT sorozatokban indult meg a múlt század végén. A Magyar-Zsidó Szemle mintegy 65 évfolyama is közölt eredeti dokumentumokat. Scheiber Sándor rövid előszava kegyelettel emlékezik az elődökről és utal az elvégzendő feladatokra. A MZsO XVII. kötete az 1431 és 1770 közötti évekből közöl adatokat. Házi Jenő az Országos Levéltár és a bécsi Hofkammerarchiv anyagából merít. Szilágyi Mihály Tolna megye zsidóösszeírásaiból, S. M. a Gyulafehérvári Káptalan Levéltárából, Balogh István a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárból készített másolatokat. A szerkesztő saját gyűjtését értékesítette. A Bevezetésben Házi Jenő „A budai zsidók sorsa 1686-ban" című dolgozatában a bécsi Oppenheimer Sámuel tevékenységét emeli ki, és megállapítja, hogy a soproniak előbb értesültek Buda visszafoglalásáról, mint Lipót császár. A tanulmány szorosan kapcsolódik a kötet jelentős részét kitevő Oppenheimer-adatokhoz. A XVI. század végén keletkezett iratok közül újabb források járulnak a Nagymarosról elmenekült antitrinitárius főúr, Trombitás János kapcsolatai feltárásához. A következő évszázadból pedig örömmel üdvözölhetjük az erdélyi zsidó történet eddig ismeretlen adatait. Érdeklődéssel várjuk a korábbi korokra vonatkozó oklevelek közlését. A MZsO XVII. kötetének törzsanyaga a korábban már eredményesen kutatott gazdaságtörténeti források és conscriptiók (vö. MZsO XIV. Bp., 1971. 31-78; XVI. Bp., 1974. 371-374 és az 1767/8. évi országos zsidóösszeírás uo. 13-367.) újabb leletegyüttesét tartalmazza. Különösen bőséges Oppenheimer magyarországi ügyeinek bemutatása. A bécsi bankár és udvari szállító érdekeltségei behálózták