Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: A földművelésügyi miniszter belgrádi szaktudósítójának működése, 1911–1914 / 215–243. o.
232 Lakos János Pallavicini őrgróf nagykövetünk önagyméltóságának (múlt évi itt tartózkodásomkor Önagyméltósága Bécsben volt), s úgy Ö vele, mint a Magyar Bank és Kereskedelmi R. T. ottani képviselőjével tovább tárgyaltam konstantinápolyi rendszeres élelmiszerkivitelünk tárgyában. Ez alkalommal konkrétebb formákat öltött a terv, melynek kivitele abban állott volna, hogy valamelyik vállalkozó pénzintézet egyszerű hűtőkamrás árusító helyiséget épített volna a konstantinápolyi vasúti állomás közelében. Magyarországból, lehetőleg Szabadkáról vagy Újvidékről naponként indult volna egy a piaci konjunktúrák szerint legjobban keresett és fizetett élelmiszerekkel megrakott vasúti kocsi, lehetőleg a konvencionális gyorsvonattal. Az áruk átvételét Konstantinápolyban egy ottani társadalmi előkelőségekből álló szövetkezet eszközölte volna. Magyarországon eladdig sem sikerült még az áruszolgáltatást biztosítani, mert a Hangya igazgatósága erre nem mutatkozott hajlandónak, a szabadkai és újvidéki helyiérdekeltség pedig csak akkor ment volna be a vállalkozásba, ha konkrét és részletes üzleti terv jut elé. A Magyar Bank és Kereskedelmi R. T. ottani képviselőjével abban állapodtunk meg, hogy őszig kidolgozzuk ezt a részletes üzleti és üzemi tervet, s akkor terjesztem a földművelésügyi minister úr önagyméltósága elé tárgyalás és határozathozatal végett. Egyelőre, tekintettel arra, hogy a magyar borok Konstantinápolyban jóformán ismeretlenek, bár az ott forgalomban levő drága és rossz borok mellett jelentékenyebb fogyasztásra számíthatnának, azt javasolták a már többször említett hivatali és társadalmi tényezők, hogy egy kifogástalan minó'ségű, tehát lehetőleg az állami pincegazdaságokból származó nagyobb borszállítmánnyal tegyünk szeptember hóban kísérletet. Ez a kísérlet engedélyeztetett is, de a szállítmány útnak indítása előtt kitört balkáni háború úgy ennek, mint az egész akciónak véget vetett, mielőtt érdemleges stádiumba jutott volna és mielőtt a sok időt és fáradságot igénybe vett előkészítés eredményeit felsőbb hatóságom elé terjeszthettem volna. Ez év októberében irodámat felsőbb hatóságom engedélyével Konstantinápolyba akartam áttenni, mivel Szerbiában fontosabb tennivalókat ez évre már nem láttam, kitűzött elindulási napomon vettem hiteles hírt a két nap múlva elrendelt általános mozgósításokról. Jelentékenyebb fölterjesztéseim európai Törökországra nézve ez év folyamán a következők voltak: 75. Jelentés az al-dunai tanulmányútról. (72683.) 76. Az ottomán gazdasági bank és a géposztás. 77. Aratási kilátások Törökországban. 81. Folytatólagos jelentés az ottomán mezőgazdasági bankról. (5951 /ein.) 83. Előterjesztés a magyar borok bevezetése iránt Konstantinápolyban. (VIII.) 101. Aratási adatok Törökországra nézve. Végül jelentenem kell még, hogy több levelet váltottam Stratigopulosz úrral, az ottomán földművelésügyi ministerium főnökével, valamint Kyriaku fővegyész úrral, akik Magyarországon teendő tanulmányutakat igyekeztek előkészíteni. E levelezés tartalmát a minister úr Önagyméltóságával és a főosztállyal szóbelileg intéztem el. A balkáni háború kitörése e tanulmányutakat is megakasztotta. i 1913. A) Szerbia Ez évnek közel kétharmada szintén háborúban telt még el. 84 A második évben már állandó és rendszeres mederbe tért hivatali munkálkodásomat még mindig nem lehetett az előbbi keretekben folytatni, hanem alkalmazkodnom kellett a háborús viszonyokhoz. Munkarendem jelentékeny változást szenvedett azáltal is, hogy a szerb kormányhatóságok nem dolgoztak, a múlt évi forgalmi statisztika egyáltalán nem vétetett a háború alatt munkába, és így hivatalos munkaidőmet más irányú elfoglaltatással töltöttem ki, ami főleg a politikai és háborús viszonyok megfigyeléséből és Szerbia, Bulgária és Görögország által megszállott volt európai törökországi területek gazdasági viszonyainak újonnan való alakulását illető anyag- és adatgyűjtésből állott. Ez 84 1913 elején egyszer még kiújultak az első Balkán-háború harcai is. 1913. június 29-én pedig kitört a második Balkán-háború: a volt szövetségesek küzdelme a Törökországtól elfoglalt területek újrafelosztásáért.
