Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: A földművelésügyi miniszter belgrádi szaktudósítójának működése, 1911–1914 / 215–243. o.

220 Lakos János a szerb tudományos akadémia egyik ünnepies ülésére, egy szent Száva ünnepre,

2 7 ahol együtt találtam Szerbia összes előkelőségeit, s így aránylag könnyűszerrel jutottam hozzá a szükséges személyi összeköttetésekhez. Meg kell jegyeznem azonban, hogy az ellenséges érzületű tartózkodást személyes ismerőseim részéről minduntalan tapasztalnom kellett, s hogy mint azt később bizalmasan megmondták nekem, e tekintetben maga a kormány részéről is jött megfelelő szuggesztió, bár az általános hangulat mellett ilyesmire nem is igen volt szükség. A hivatalos működésem eredményességéhez szükséges személyi ismeretségek megkötése után Szerbia közgazdasági területének beutazásához és áttanulmányozásához láttam. Március és április hónapokat nagyobb részben azzal töltöttem, hogy hetenként 3—4 napot Szerbia egy-egy homogén viszonyokat mutató, a mezőgazdasági termelés szempontjából különös fontossággal bíró vidékének beutazására fordítsak. így utaztam be legelőször a Morava völgyét s különösen Szerbia középső dombos vidékét, az úgynevezett Sumadiját, a Macsvát, majd Szerbia nyugati hegyes alsó negyedét, a Morava és a Timok folyók közé eső vidéket, végül a Timok völgyét és a Nisava folyó völgyét. Szerbia legdélibb részének, mint a mezőgazdasági termelés szempontjából különös jelentőséggel bíró, nyugaton a Kopaonik, keleten pedig a Stara-Planina hegység által borított vidékeknek beutazását, ami csak turisztikai szempontból lett volna érdekes, mellőztem. Európai Törökországban május hó első felében végeztem el tájékozó és bemutatkozó körutamat. Miután akkori nagykövetünk

2 s bemutatott a küKigyminister úrnak, bemutatkoztam a földművelésügyi minister úrnak, és megismerkedtem a török földművelésügyi ministerium osztályfőnökeivel és tisztikarával.

29 Helyszíni gazdasági tájékozási és tanulmány útjaimnak, melyeket részint május hó folyamán, részint pedig azon év szeptemberében végeztem el, főbb útvonalai voltak: Konstantinápoly - Drinápoly,

30 Drinápoly — Dedeagacs, Drinápoly - Kavala (a legjobb dohányt termő vidék), Szaloniki - Üszküb,

3 ' Szaloniki - Monasztir, Üszküb - Mitrovicza. Az albán partvidék, mint a mezőgazdasági érdekek és termelés szempontjából jelentéktelen terület beutazását annál inkább mellőznöm kellett, mert az ottamán külügyminister úr az ott való utazást, tekintettel a hiányos közbiztonsági viszonyokra, nem tanácsolta. Meg kell jegyeznem, hogy míg Szerbiában a közérzület és a hivatalos tényezők magatartása nem sok jóval biztatott, addig Konstantinápolyban és európai Törökország minden meglátogatott pontján a legnagyobb előzékenységet és meleg jóbaráti érzületet s támogatást találtam. Törökországon a M, L. Hercog cég

3 2 alkalmazottjainál találtam meg azt a hathatós társadalmi támogatást, amelyben Szerbiában Popovics őméltósága részesített. A működési területemen ekképpen megszerzett helyi tájékozódás és a személyek és viszonyok közelebbről való megismerése után igyekeztem az egyes főbb pontokon, mint Belgrádban, Konstantinápolyban, Üszkübben és Szalonikiban megbízható informátorokat szerezni, akik az egyes bennünket érdeklő kérdések és fejlemények figyelemmel kísérésénél kezemre járjanak és konkrét megkereséseimnek eleget tegyenek. Sajnos e tekintetben közös külügyi orgánumainkra teljes mértékben nem számíthattam, már csak azért sem, mert ezek ügyköréből és látköréből a mezőgazdasági szakkérdések eddig meglehetősen hiányzottak.

3 3 Ezek előrebocsátása után az egyes évek szerint összefoglalva leszek bátor tevékenységemről számot adni. 2

'Száva (Rasztkó) a független szerb egyház első érseke, a XII—XIII. században élt szent, akit az iskolák védőszentjeként tiszteltek Szerbiában. Ünnepe: január 27. 2 8 Pallavicini János őrgróf, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. 2

'Németh 1911. május 20-án jelentette Konstantinápolyból, hogy befejezte hivatalos bemutatkozásait és tanulmányútra indul. Konstantinápolyba érkezését a török sajtó is közölte. OL - K 178 1911 -5066(4894). 3 ° Későbbi neve: Edirne. 3 ' Későbbi neve: Skopje. 3 2 Hungária Országos Magyar Vajkiviteli RT. 3 3 Hasonló panaszok a többi szaktudósító részéről is több esetben elhangzottak. Krisztinkovich Ede berlini tudósító 1914. január 25-i jelentése szerint a berlini nagykövetet a külügyminiszter bizalmasan utasította, hogy tanúsítson óvatosságot és tartózkodást a szaktudósítókkal szemben. OL K 178-1914-76 (961).