Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Koroknai Ákos: A Vasárnapi Munkásképző Bizottság működése és György Aladár szerepe a munkásművelődésben : adalékok a dualizmuskori közművelődés történetéhez / 165–194. o.
186 Koroknai Ákos vidéki munkásközösségek társadalmi manipulációja kisebb erőfeszítést követelt meg. így azonban a vidéki előadásokon tömegesen megjelenő munkások „vasárnapi képzésének" hatékonysága minden bizonnyal elmaradt a fővárosiak mögött. A 300—600 fős előadások inkább hasonlítottak kisebb népgyűlésre, mintsem az önművelés kívánatos formájára. A megtartott előadásokról, Ül. tárlatvezetésekről az előző oldalon levő táblázat tudósít. 43 Az évi 250—370 előadásnak 80—130 ezer munkáslátogatója akadt. A magas látogatói szám azonban önmagában félrevezető. Ahhoz, hogy megtudjuk, mennyire jártak el ezekre az előadásokra, az összes látogatók számát el kell osztanunk a vasárnapok számával, amelyeken az előadásokat tartották. így változó értéket nyerünk, ami 4176-6906 fő között ingadozik az 1900. év kivételével. Ez a tényleges résztvevői szám azonban elenyészően kevés a munkásosztály létszámához képest. A statisztikák szerint Magyarország bánya- és ipari munkássága 1900-ban 718 782 főt, 1910-ben csaknem 1 müliót tett ki. A szakszervezeti létszám 1904-ben még csak 50 ezer fő, de két évvel később már 130 44 ezer. Hogy müy kevés történt a valóságban a munkás- és népművelés megteremtésére, az az 1907-ben megrendezett szabadoktatási kongresszuson derült ki, ahol a népművelés ágainak helyzetét tekintették át, miközben a szociáldemokrata, radikális és konzervatív polgári nézetek ütköztek össze. 45 A résztvevők között találjuk Cholnoky Jenőt, Felmer Frigyest, Fináczy Ernőt, Földes Bélát, Gerlóczy Zsigmondot, Jászi Oszkárt, Marczali Henriket, Szabó Ervint, Szterényi Józsefet, Timon Ákost, Vázsonyi Vilmost stb. A kongresszus összehívását a munkások iskolán kívüli továbbképzésében érdekelt Szabad Lyceum és Erzsébet Népakadémia vetette fel. Kezdetben „Országos Népművelési Kongresszus" összehívását tervezték, de a népnemzeti egység erősebb hangsúlyozása érdekében inkább a szabadoktatás elnevezés mellett döntöttek. Képviseltették magukat a szaktárcák, a kongresszus munkájában 140 egyesület, társulat, közművelődési kör vett részt, köztük a Vasárnapi Bizottság. A kongresszus összehívásának belső indítékára Beöthy Zsolt célzott: „a választási jog kiterjesztése a népművelés kérdését nemcsak kulturális kérdésül tünteti föl, hanem a magyar állam eminens létérdekéül egyenesen elsőrangú politikai kérdéssé érlelte ..." Ilyen körülmények között aligha csodálható, ha zárszavában arra utalt, hogy a kongresszus csak az érdeklődést kelthette fel e fontos terület irányában, és a különféle nézetek összecsapását eredményezhette, amivel a további viták alapja teremtődött meg. A kongresszus egyik fő érdeme mindenesetre az, hogy a munkás- és népművelés kérdésének megoldatlansága — György Aladár első lépései óta — szélesebb publicitást kapott. A kérdés újra és égető megoldatlanságával, sajátos fényben, az első vüágháború végén került előtérbe. A kongresszus megtárgyalta a „mit" és „hogyan" problémáit. A viták középpontjába az ideológiai befolyásolás kérdése került: miiyen legyen a politikai, felekezeti, 4 3 A kormányjelentések alapján. * 4 Kabos Ernő: A Népszava olvasótára 1907-1908-ban - Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből szerk. Szabolcsi Miklós és Illés László Bp. 1962. 15.1. 4S A pécsi szabadoktatási kongresszus megrendezésére, jelentőségére 1. Felkai László: A szabadoktatás pécsi kongresszusa és az iskolán kívüli oktatás korabeli történetének áttekintése, Pedagógiai Szemle 1954. 4. évf. 4-5. sz. 333-387.1.
