Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Buzási János: A kapitalizmuskori vállalati iratanyag levéltári rendezésének problémái / 3–21. o.
A kapitalizmuskori vállalati iratanyag levéltári rendezésének problémái 17 Az alsó szintű levéltári egységek, ügyiratok, ügydarabok rendezésének és rendszerezésének problémája a kapitalizmus kori vállalati iratanyagban csak periférikusán jelentkezik. A vállalati regisztratúrák ritkán épülnek ilyen szintű egységekre. Ezeket, mint például az iktatószámok szerint irattározott általános iratokat vagy a túlnyomórészt szintén alsó szintű egységekből álló okmánytári anyagot, ha nincsenek ellátva a kutatásukat megkönnyítő egykorú irattári segédletekkel, tárgyi átrendezésnek vethetjük alá, vagy megfelelő, tárgyi rendszerű segédletekkel láthatjuk el aszerint, hogy melyik megoldás látszik célszerűbbnek. A tárgyi átrendezés rendkívül nagy körültekintést igényel, ezért feltétlen követelmény, hogy ezt a munkát a tőkés gazdaság mechanizmusának, a vállalati ügyintézésnek és iratkezelésnek, valamint legalább az érintett gazdasági ágazat történetének alapos ismeretével rendelkező, tapasztalt levéltári szakemberek végezzék. Részint éppen ennek a személyi feltételnek gyakori hiánya, de még inkább a levéltári anyag sokarcúságában rejlő buktatók miatt, általában célravezetőbbnek látszik a tárgyi átrendezés helyett tárgyi rendszerű segédlet készítése. A tárgyi rendszerű segédlet az iratanyag tárgyi összefüggéseinek feltárására korlátlan lehetőséget nyújt, anélkül hogy az iratanyag rendszerében és adatkincsének hozzáférhetőségében helyrehozhatatlan kárt okozhatna. Végül említést érdemel a kapitalizmus kori vállalati iratanyag levéltári rendezésének még egy, újabb keletű problémája. Igaz, hogy a vállalati iratanyag túlnyomó része már az ötvenes években levéltári Őrizetbe került, de azóta is hol itt, hol ott bukkan fel egy-egy vállalati irattár aránylag épségben fennmaradt része vagy levéltári megőrzésre érdemes töredéke. Azokban a levéltárakban, amelyekben a vállalati iratanyag középszintű rendezése befejeződött, vagy közel áll a befejezéshez, nem kis nehézséget okoz az ilyen, többnyire váratlan gyarapodások beillesztése a fondok és az állagok már kialakult rendjébe. Az idők folyamán, tapasztalataink és elméleti ismereteink gyarapodásával, a levéltári rendezések tökéletesebbek és korszerűbbek lettek. Ha azt mondjuk, hogy az Országos Levéltárban vagy másutt gyakorlatilag befejeződött a kapitalizmus kori vállalati iratanyag középszintű rendezése, akkor azt is látnunk kell, hogy meglátszanak rajta a rendezési alapelvek és szempontok módosulásai. Azonban a korábbi rendezési munkákat módszeresen felülvizsgálni, az iratanyagot mai szempontoknak megfelelően újrarendezni és így az egész kapitalizmus kori vállalati iratanyagban teljesen azonos elveken nyugvó, egységes rendezettséget elérni csak olyan óriási vállalkozással lehetne, amely más, sokkal időszerűbb feladatoktól vonná el az erőt. Azok a levéltárak viszont, amelyekben a vállalati iratanyag középszintű rendezése nagyrészt vagy teljes egészében még hátravan, az egységes rendezettség megvalósításához az eddigi tapasztalatokból sokat átvehetnek, némelyikükből okulhatnak. Buzási János 2 Levéltári Közi. 77-78.
