Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

154 Bölöny József június 27., a 78. sz. gyalogezred ezredtulajdonosa, ad honores táborszernagy 1867. január 7-től, kénytelen részt venni a koronázáson mint Baro Regni és az országalmát viszi 1867. június 8-án, de már 19 nap múlva megkapta felmentését, a hadsereg állományában nyugdíjazták 1868. április 23-án. Eszéken felállították a mellszobrát. , Tomassich Miklós, koronái; írásváltozat Tomasics, eredeti névírással Tomasic (Zágráb, 1864. jan. 13. - Trescserovac, Zágráb m., 1918. máj. 29.): horvát közjogász; horvát-szlavón-dalmát minisztériumi miniszteri titkár 1890. február 9-től, a zágrábi egyetemen a nemzetgazdaságtan, valamint az alkotmánytan és a közigazgatási politika tanára 1892. április 9-től, országgyűlési képviselő 1896-1906, a horvát nemzeti párt elnöke 1897—1906, horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter 1903. június 27.-1903. november 3., horvát-szlavón-dalmátországi bán 1910. február 5.-1912. január 19., mint bán, főrendiházi tag 1910. március 21.-1912. február 1., élethossziglan kinevezett főrendiházi tag 1914. február 19-től, valóságos belső titkos tanácsos 1910. február 5-től; 9 nyelven beszélt tökéletesen, fő műve a latin, horvát és később német nyelven kiadott munkája: A horvát királyság államjogának alapjai. Unkelhäusser Károly (Vukovár, Szerem m., 1866. jan. 15. — Budapest, 1938. február 20.): vukovári járási segéd 1888-tól, kereskedelemügyi minisztériumi miniszteri fogalmazó a horvátországi ügyosztályon 1892. április 28-tól, Verőce megye alsó-miholjáci járásának elöljárója (főszolgabíró) 1895-ben, horvát-szlavón-dalmát minisztériumi miniszteri titkár 1896. április 6-tól, Szerem vm. alispánja 1901. március 31-tól, horvát-szlavón-dalmát minisztériumi miniszteri osztálytanácsos 1903. augusztus 17-től, miniszteri tanácsos és az elnöki osztály vezetője, a horvát-szlavón-dalmát országos kormány belügyi osztályfőnöke és a szabadságolt Cuvaj Ede bán és királyi biztos helyett annak felmentéséig az országos kormány adminisztratív vezetője 1912. december 20.-1913. július 21., horvát-szlavón-dalmát minisztériumi címzetes államtitkár 1913. július 21.-1915. április 2., közben a meghódított területek polgári kormányzójává kinevezve Belgrádba; a bosnyák-hercegovinai tartományi kormány helyettes főnöke 1915. április 2-től, valóságos belső titkos tanácsos 1915. április 2-től, horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter 1917. augusztus 18.—1918. október 31., dezignált horvát bán 1918. október 2., azzal a megbízatással, hogy Dalmáciának és Bosznia-Hercegovinának Horvát-Szlavónországgal a Magyar Királyság keretében történő egyesítését proklamálja; résztvevője, majd vezetője volt a Radics és a Bethlen-kormány között Londonban folyt tárgyalásoknak 1923-ban. Vakanovich Antal; névváltozat Vakanovics, eredeti névírással: Antun Vakanoviő (Kosztajnica, a 2. báni ezred területe, 1805. - Zágráb, 1894. mára vége): a bölcsészetet Zágrábban, a jogot Pesten végezte, elsajátította a magyar nyelvet, de az illir mozgalomhoz csatlakozott, Zágráb megyei főügyész 1842-1845, tengermelléki kamarai ügyész 1846-tól, az abszolutizmus alatt pénzügyi tanácsos a zágrábi pénzügyigazgatóságon, 1859-től nyugalomban, országgyűlési képviselő 1861-ben, most már unionista, mint volt kir. kamara-ügyész, Horvát- és Szlavónországok pénzügyi igazgatójává kinevezve 1867. augusztus 7-én az első rendű osztálytanácsosok rangjával és fizetésével, miniszteri tanácsosi címmel és ranggal felruházva (Lónyay Menyhért magyar pénzügyminiszter ellenjegyzésével) 1868. január 4-től, horvát országgyűlési elnök 1868. januárban, 1869. március 1-én is, a kiegyezést fogalmazó horvát regnikoláris küldöttség elnöke, 1868. április 23-án fogadta a király Budán a küldöttség élén, Ű horvát-szlavón országos kormány belügyi osztályának főnöke 1872. február 11-től, báni helytartói címmel és jelleggel felruházva 1872. február 17-től, a báni hivatal vezetését átvette 1872. február 19-én, főispáni helytartói kinevezést ellenjegyzett báni minőségben április 9-én, nyugalomba helyezve 1873. október 4-én. Mint báni helyettest, Magyarország zászlósurai között hely nem illette meg. (Vö. Budapesti Közlöny 1872. április 20.)