Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.
124 Bölöny József Az egymást kiegészítő két tárgykör elemzése és ismertetése pedig nemcsak közös, hanem általában azonos módszer alkalmazását kívánja. Az alábbi tanulmányokat tehát egyenként a közös minisztérium, a horvát báni méltóság, illetve Fiume jogállásának tárgyalása vezeti be; ezután következnek időrendben a közös miniszterek tárcánként, illetőleg a bánok, majd a kormányzók ugyancsak időrendben; végül a közös miniszterek, a bánok, illetve a kormányzók személyi adataival záródnak az egyes tanulmányok. A Magyarország kormányai című munka módszerének megfelelően kiegészítem a közös miniszterek időrendi jegyzékét is a tárcavezetőkkel, ezzel biztosítom ennek is a hézagmentességét. A külügyminiszterek névsorában feltüntetem tehát Szlávy Józsefet és Kállay Bénit mint a Haymerle halálával bekövetkezett másfél hónapos intervallum betöltőit a tárca alkotmányos képviselete, illetve közvetlen vezetése terén; feltüntetem továbbá az Aehrenthal két és félhónapos rendkívüli betegszabadsága alatt helyettesítésével megbízott Pallavicini Jánost és az utolsó külügyminiszter lemondásától a minisztériumot működése megszűnéséig vezető és azt likvidáló Flotow Lajost. Pallavicini megbízatásának egyedülálló körülményeire rávilágítok a közös minisztériumról szóló bevezető tanulmányomban és a személyi adatainak ismertetése során is. A közös pénzügyminisztereknél nem fordult elő rendkívüli helyettesítés, a hadügyminisztereknél egy esetben: a Bauer halálát követő több mint másfél hónapos széküresedés alatt nem a másik két miniszter egyike volt megbízva a minisztérium vezetésével, hanem Merkl táborszernagy, közös hadügyminisztériumi osztályfőnök. Ugyanennek a teljességre törekvő módszernek megfelelően tüntetem fel a bánok időrendi jegyzékében a báni helytartókat, illetve az adminisztratív vezetést ellátó belügyi osztályfőnököket, sőt a királyi biztosokat is. Az utóbbiak közül Ramberg lovassági tábornok három hónapig látta el az ideiglenes vezetést, anélkül hogy előtte vagy utána bán lett volna. A bánok jegyzékét két rendkívüli minőségben működött személy vezeti be, illetve zárja le: a még törvénytelenül kinevezett Sokcsevics táborszernagy és a zágrábi nemzeti tanács kinevezése alapján még három hónapig folytatólag működött Mihalovich bán. Az előbbi felvételének magyarázatát nyújtom a báni méltóság tárgyalása során. Fiume jogállásának ismertetésében a teljesség kedvéért felsorolom ugyan az 1779 és 1848 között működött 8 kormányzó nevét és működésének idejét is, a fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzók időrendi jegyzékét azonban csak az 1867-től 1870-ig királyi biztosi minőségben működött Cseh Edével vezetem be. Feltüntetem itt is az önállóan is működött kormányzóhelyetteseket, akik közül Gaal Tibor négy ízben is vezetője volt a kormányzóságnak. Mindezeket a helyetteseket és megállapított személyi adataikat - a magyar kormányokról szóló munkámban követett módszernek megfelelően — felvettem a személyi adatokat ismertető zárórészekbe is. Eltérésnek tűnhet a két munka rendszere vagy inkább módszere között, hogy az ebben az utóbbi archontológiai összeállításban szereplő - részben osztrák - személyek bővebb életrajzot kaptak, mint korábban a magyar miniszterek. Ez az eltérés azonban inkább csak látszólagos. Az életrajzi adatok ugyanis nem annyira szükségszerű részei az archontológiai összeállításnak, mint inkább csak az olvasó és főként a kutató könnyebb tájékozódását szolgálják.
