Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Ember Győző: Levéltári kiadványok / 171–195. o.

188 Ember Győző A források és irodalom jegyzéke a feldolgozások és a forrásközlések apparátusának adatközlő jellegű része, amely a kiadványban felhasznált kiadatlan források nagyobb csoportjainak a lelőhelyét, valamint a felhasznált irodalmat sorolja fel. A rövidítések jegyzéke a feldolgozások és a forrásközlések apparátusának magyarázó jellegű része, amely a kiadványban a szerző által használt rövidítések feloldását adja. A tartalomjegyzék a feldolgozások és a forrásközlések apparátusának adatközlő jellegű része, amely a kiadvány egyes részeinek a címeit — a részek sorrendjének megfelelő rendben —• sorolja fel, és megjelöli, hogy azok a kiadványban hol találhatók. Feldolgozásoknál a tartalomjegyzék a fejezetek és olykor a fejezetrészek címeit, esetleg tárgyait is, továbbá a kiadvány egyéb részeinek a címeit sorolja fel. Forrásközléseknél a tartalomjegyzék a közlésre kerülő egyes forrásoknak a címeit, egyes iratok közlése esetében azok címeit, továbbá a kiadvány egyéb részeinek a címeit sorolja fel. A forrásközlések tartalomjegyzéke így általában terjedelmesebb, mint a feldolgozásoké. # Amikor a szerző elkészíti kéziratát, a kiadvány előtt még hosszú út áll a megjelenésig. A levéltári intézményeknek ezen az úton, a kiadványkészítést követő kiadványgondozás útján is, végig kell kísérniök kiadványaikat. Ennek az útnak a főbb állomásai: a lektorálás, a szerkesztés, a megjelentetés, a kiadás és a terjesztés. Ezen az úton a levéltári intézmények már nem egyedül törődnek kiadványaikkal, a kiadványok gondozásába más intézmények is bekapcsolódnak: a megjelentető szervek, a kiadóvállalatok, a nyomdák és a terjesztő vállalatok. A lektorálás a kiadvány szerzője által elkészített, ún. lektorkész szövegnek a szerkesztés és a megjelentetés előtti ellenőrzése. Az ellenőrzésnek vagy lektorálásnak többféle módja van. Először a kiadványt gondozó levéltári intézmény lektoráltatja a kiadvány lektorkész szövegét, ez az intézeti lektorálás. A lektori ellenőrzés többféle szempontból történik. Ellenőrzik a szöveg szakmai és eszmei helyességét, szerkezetét, előadásmódját, apparátusát stb. Az ellenőrzést egy vagy több intézetbeli lektor végzi, akik az ellenőrzés eredményéről lektori jelentésben vagy véleményben számolnak be a levéltári intézménynek. Az intézeti vagy belső lektorálásnak egyik módja az intézeti vita, amelyen a lektor vagy lektorok véleményének meghallgatása után a vitára meghívott más intézeti dolgozók is véleményt nyilvánítanak a kiadvány szövegéről. A levéltári intézményben történt lektoráláson kívül, az ugyancsak a levéltári intézményben végzett szerkesztés után, a kiadó szerv is lektoráltatni szokta a kiadásra kerülő kiadvány szövegét. Ez a kiadói lektorálás. A kiadó szerv belső és külső lektorálást végeztethet. A belső lektorálást a kiadó szerv alkalmazottai, a külsőt felkért lektorok végzik. A szerkesztés a kiadvány lektorálás utáni, a szerző által a lektori jelentésekben vagy véleményekben foglalt, illetve az intézeti vitán elhangzott észrevételek ismeretében elkészített — az első variánst módosító, vagy változatlanul hagyó — ún. szerkesztőkész szövegének a megjelentetés és kiadás előtti ellenőrzése. Miként a lektorálás, a szerkesztés is kétféle lehet: intézeti és kiadói. A szerkesztésre nincs szükség minden kiadvány esetében. Elsősorban időszaki kiadványokat — évkönyveket, folyóiratokat stb. — valamint sorozatokat szoktak szerkeszteni, azok belső és külső, tartalmi és formai egységének a biztosítására. A szerkesztésnél különös gondot kell fordítani a