Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - IRODALOM - Dán Róbert: Magyar–zsidó oklevéltár XVI. kötet. Házi Jenő közreműködésével szerkesztette Scheiber Sándor. Budapest, 1974 / 301–302. o.

Irodalom 301 tisztességesnek) mutatja is, ugyancsak nem javítja Metternich politikai bölcsességéről alkotott képünket. Légvárak építőjének és illúziók kergetőjének ui. végső fokon ő és nem Széchenyi bizonyult, — és ezen az sem változtat, hogy Kübeck-kel kialakított, Andics által ugyancsak részletesen ismertetett nagyszabású tervei a Birodalom gazdasági egységének megteremtésére önmagukban nem nélkülözik sem a koncepciót, sem a logikát. Mert itt is csak éppen a megvalósításukhoz szükséges gazdasági, társadalmi és politikai feltételek hiányát nem ismerte fel, és azt, hogy e feltételeket megteremteni feudális abszolutista rendszer — s kivált a Habsburg Birodalom — már eleve alkalmatlan, — mint ahogy ez legvégül 1867-ben be is bizonyosodott. Andics könyve mindezt a gazdag tanulságokat hordozó tényanyagot és annak értékelését kissé száraz, helyenként merev és darabos megfogalmazásban és szerkesztésben tárja elénk. Metternich elemzései — mint említettük — részleteikben sok találó megállapítást is tartalmaznak a hazai viszonyokról: ezeknek — és általában a Metternich-i állásfoglalást kialakító gondolati mechanizmusnak — részletesebb elemzése nem lett volna haszontalan éppen a közölt nagybecsű forrásanyag mélyebb megértése érdekében sem. A hercegnek a magyar ügyekhez való viszonya az Andics által helyesen bemutatott alapvonalakon belül éppen e dokumentumok tanúsága szerint is a részletekben differenciáltabbnak tűnik. A külföldi olvasó számára ezen túl talán helyes lett volna a „dramatis personae"-nak (kivált Széchenyinek), s a kor hazai világának, intézményrendszerének kissé részletesebb felrajzolása, bemutatása: már csak azért is, mert ennek hiányában a hazai viszonyok legrészletesebben mégis csak a Metternichtől közölt szövegeken és így az azok által rajzolt torzképen át jelennek meg a tájékozatlan külföldi olvasó előtt. E hiányok sem csökkenthetik azonban Andics munkájának érdemét: új, eddig kevéssé használt forrásanyag közzétételét, ennek és a vonatkozó irodalomnak felhasználásával egy alapjában reális Metternich portré megalkotását, és konkrétumokon: éppen a herceg magyarországi politikáján át lemérhetőleg egész koncepciója egyre talajtalanabbá, irreálissá válásának bemutatását. Olyan tanulságok ezek, melyeknek tapasztalatai a Metternich európai nagypolitikai koncepcióját vizsgáló nemzetközi kutatások számára sem lesznek figyelmen kívül hagyhatók, ezáltal jelentősen hozzá járulva Magyarország a kor Európájának körképébe való szerves beépüléséhez. Vörös Károly MAGYAR-ZSIDÓ OKLEVÉLTÁR XVI. KÖTET HÁZI JENŐ közreműködésével szerkesztette és kiadta SCHEIBER SÁNDOR Budapest, 1974. 564 1., 2 illusztr. Folyóiratunk olvasóit rendszeresen tájékoztatjuk egyetlen, jelenleg is folyamatosan megjelenő történeti forráskiadványunknak, az MZsO-nak anyagáról. (Legutóbb: LK XLIL 1972. 430—431.) A sorozat legújabb, XVI. kötete több szempontból is különleges figyelmet érdemel. Az előszóban Scheiber Sándor bemutatja remek leletét, egy 1495. május 17-én keltezett soproni vonatkozású oklevelet, amely egyben az első, bekötési táblából előkerült héber nyelvű és magyar tárgyú irat. E forrás közlése ismételten rávilágít a magyar történeii kútfők egy ezideig alig-alig kiaknázott területére. Kohn Sámuel már a XIX. század vége felé megkezdte a hazai vonatkozású középkori héber források feltárását. (Héber kút források és adatok Magyarország történetéhez. Bp., 1881. Nyomában jártak: Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban. Bp., 1896.; Büchler Sándor: A zsidók története Budapesten. Bp., 1901. stb.) Az első publikációk után eltelt közel száz év alatt megsokszorozódott az anyag, — nagyobb részt Scheiber Sándor jóvoltából. Összegyűjtésükkel és közreadásukkal a magyar múltra vonatkozó ismereteink bővülnének. Az interdiszciplinális kutatómunka és feltárótevékenység egy másik tudományterületről is hasznos eredményeket adott a kötetbe. A bevezetésben Káldy-Nagy Gyula 1559-ből és 1590-ből két budai, 1603-ból és 1688/1689-ből két, a konstantinápolyi budai származású zsidók összeírását tartalmazó deftert tesz közzé. Az 1590-es budai török forrásban ismét találkozhatunk Dávid ben Jákob ha-Kohennal, zsidó teológiai szakmunkák szerzőjével, akiről valószínűleg ez az utolsó életrajzi adatunk.