Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - IRODALOM - Dán Róbert: Magyar–zsidó oklevéltár XVI. kötet. Házi Jenő közreműködésével szerkesztette Scheiber Sándor. Budapest, 1974 / 301–302. o.

302 Irodalom (KS. XLI. 1965—1966. 411.) Az 1603-as, a konstantinápolyi budai zsidók testületét bemutató regesztrum talán újabb fogódzókat fog nyújtani a korabeli Erdély és Magyarország, valamint a Porta körül tevékenykedő zsidók kapcsolataihoz. Az MZsO korábbi köteteiben már találkoztunk erre utaló forrásokkal. Az erdélyi fejedelemség konstantinápolyi követségén szolgáló „József zsidó" és mások hasznos összeköttetéseket és kölcsönöket közvetítettek magyar és török barátaik között. József még Bethlennel is levelezett, többször találkozott Borsos Tamással, könyvet küldött Péchi Simonnak. A Boszporusz partjára vetődött szombatosok is nyilván hozzáfordultak. (Borsos Tamás: Vásárhelytől a fényes Portáig. Bukarest 1968. 102., 131,, 219—220. stb.; TT 1881. 630.; MZsO XIII. 1970. 66. stb.) Egy Palesztinába igyekvő szombatos konstantinápolyi kalandjáról éppen az előttünk fekvő kötetből értesülünk. Az MZsO XVI.-ban közreadott oklevélanyagot két részre bontotta a szerkesztő. Az egyiket a fentiekben már érintett források és további, az 1412—1770-es évkörben keletkezett gazdaság-, település- és művelődéstörténeti érdekű iratok alkotják. Scheiber Sándor, Tardy Lajos és e sorok írójának gyűjtéséből elsősorban XV—

XVII. századi anyagok kerültek publikálásra. Házi Jenő a XVII—

XVIII. századi magyar gazdaságtörténethez járult fontos adatokkal, kiegészítve Szakály Ferencnek a bécsi bankár, Oppenheimer Sámuelről írt dolgozatát. (MZsO XIV. 1972. 31—70.) A fentiek mellett jelentősnek és elgondolkoztatónak tartjuk az 1767/1768. évi országos zsidóösszeírás anyagát és Házinak azokból készített statisztikai számításait. Az MZsO XVI. k. oklevélanyagának ez a másik önálló része. Ennek a viszonylag kései iratcsokornak közreadásával mód nyílik a XVIII. századi magyar társadalom egy eddig alig vizsgált rétegének közelebbi tanulmányozására. Mária Terézia 1767 május 16-án rendelte el a zsidók országos összeírását. Házi a befutott jelentéseket elemezve állapítja meg, hogy az adott években 20 363 zsidó vallású személy élt Magyarországon, relatív többségük a hat nyugati megyében. A konskripciók a nevek és elsődleges adatok mellett számos további információt is tartalmaznak. Az összeírtak életkörülményeiről, családi viszonyairól, gazdasági helyzetéről, az infrastruktúrában elfoglalt helyéről stb. kaphatunk itt hiteles képet. Az adathalmazból már az első felületes átnézéskor kiderül, hogy a hazai zsidó lakosság túlnyomó többsége kézműiparból, vándorkereskedésből, alkalmi ügyletek lebonyolításából tartotta fenn magát. Általános anyagi körülményeik alig-alig különböztek a falvak más vallású parasztjaiétól, akik között éltek. A hatalmas forrásanyag modern tudományos értékesítése, a népmozgalmi, gazdasági és művelődéstörténeti összefüggések kibontása a további kutatás feladata lesz. Különös tekintettel arra, hogy az összeírtak különféle külső és belső megkötöttségek miatt sajátos helyet foglaltak el a korabeli magyar társadalomban. Az MZsO XVI. kötete is a sorozattól megszokott filológiai pontossággal készült és megbízható indexapparátus segíti a tájékozódást. Talán a terjedelem okozta problémák miatt kevesebb áz illusztrációs anyag. Ez okozta a tudománytörténeti melléklet elmaradását is. A magyar történettudomány ismét új szempontokra mutató, hasznos és értékes forráskiadvánnyal gazdagodott a Scheiber Sándor szerkesztésében megjelenő MZsO XVI. kötetével. A sorozatnak ezt a darabját is a Memorial Foundation for Jewish Culture anyagi támogatása segítette nyomdába. Dán Róbert