Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.

80 Kállay István Az e tanulmányban tárgyalt három gazdasági bizottság mindegyike foglalkozott bíráskodással. Némi eltérést a Károlyi család nagykiterjedésű tiszántúli birtokai mutatnak, ahol évente rendszeresen két-három úriszéket tartottak, két úriszék között a nagykárolyi ügyészi hivatal, majd a XVIII. század végétől a kerületi felügyelőségek töltöttek be jogszolgálatatási funkciót. így a nagykárolyi gazdasági bizottságra kevés bíráskodási feladat hárult. A commissio gyakorolt felügyeletet az egyre ritkábban tartott úriszék felett, határozta meg tartásának idejét, hozzá lehetett panasszal élni az úriszék ítéletei ellen. A gazdasági bizottság ülésein napirendi pontként szerepelt a főügyész jelentése a megtartott úriszékről, mely az egyes ügyekig lemenőén ismertette az úriszék tevékenységét. A kismartoni bizottság szabályzata szerint az úriszéktől fellebbezett ügyek revíziója két hónapnál nem tarthatott tovább.

136 A revízió során a bizottság ügyelt az úriszék tekintélyére, ítéleteit, határozatait csak ritkán változtatta meg. Egyetlen esetet ismerünk, amikor a bizottság hajlott a revízióra: 1781 augusztusában a kismartoni úriszék egy hagyatéki ügyben szereplő kis házat túl magasra értékelt. A bizottság elrendelte, hogy az uradalmi tisztek — kőművesek bevonásával — értékeljék újra az ingatlant.

137 Az úriszék felügyelete mellett a commissio maga is bíráskodott olyan ügyekben, melyekről közvetlenül tudomást szerzett, vagy amely keresetet nála nyújtottak be. Az ilyen esetekben követett eljárás rekonstruálása nehéz feladat, hiszen az a szóbeli eljáráshoz állott legközelebb. Jellemző volt az eljárásbeli bizonytalanság, a jogalkalmazásban megmutatkozó eltérések, melyeket csak a konkrét gyakorlat tanulmányozása deríthet fel. Segítségünkre van ebben, hogy az ügyeket jegyzőkönyvezték, sőt néha a szokásos formákat is alkalmazták. Az úrbéri és büntető ügyek valamelyik uradalmi tiszt (tiszttartó, kasznár) bejelentésére indultak. A polgári ügyeket a magánfél szóban adta elő, keresetét jegyzőkönyvezték.

138 Ezt közölték az alperessel, aki hat napon belül válaszolt. Büntető ügyben alkalmazták — súlyosabb esetben — az előzetes letartóztatást is. A kihallgatást rendszerint a falusi bíró és az esküdtek jelenlétében — a bizottság valamelyik tagja vagy uradalmi tiszt végezte. A tisztek a bizottság előtt szóban referáltak az eredményről.

139 Ha az ülés elrendelte, a feleknek — rendszerint az alperesnek — tanúkat kellett állítania. Ezeket meg is eskethették. Kínvallatás — ami az úriszéknél még 1775-ben is előfordult

140 —• a bizottság előtt nem volt szokásos. A hagyatéki eljárásban ismeretes volt a szemle és a helyszíni összeírás. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nem volt. A büntetési rendszer egyszerű: általában a botozás, nőknél a korbácsolás volt szokásos. Gyakori az egy-három napi robot is. A börtönbüntetéssel ritkábban találkozunk, mivel az a jobbágyot a munkától vonta volna el. Bírságot csak ritkán, leginkább magánvádas ügyekben, akkor is inkább kártérítésként alkalmaztak. A beszedett büntetéspénz harmadrészét az uradalmi alkalmazottak — erdészek, vadászok, hajdúk kapták —• kik a cselekmények felderítésében részt vettek. A közvetlenül vagy revízióként tárgyalt ügyek egyik csoportja az úrbéri szolgáltaP 74. Fasc. 8. Kluknó, 1810. 138 P 108. Rep. 64. Fasc. A. No 1. 1743. instr. 12. pont. 137 P 162 1781. aug. /55. pont. 138 Zsoldos Ignác: A szolgabírói hivatal. Pápa, 1844, 43. köv. — iszept. 16. 139 P 74. Kluknó, 1810. aug. 19. i4o Degré, i.m. 121.