Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.

Az uradalmi gazdasági bizottság 79 lamester panasszal fordult a cenki bizottsághoz: a plébános kidobta állásából, „mivel egy temetésen a halott szerencsétlen sorsáról énekelt". Már minden iskolamester elszegődvén, állás nélkül maradt.

126 Az uradalmakat terhelte az egyházi épületek fenntartása. 1752-ben a csornai — ahol két (prépostsági és Esterházy) plébánia is működött — pap tett panaszt a kismartoni. bizottságnál, hogy a temető szűk, nem tudnak temetkezni, „az emberek egymás hegyén-hátán fekszenek". A bizottság a tiszttartót bízta meg, keressen másik helyet erre a célra, mert így betegség lehet belőle.

127 1756-ban a bizottság Bujákon (Nógrád m.) építtetett templomot.

128 1760-ban a nagykárolyi commissio utalványozott pénzt Képíró Györgynek a károlyi órás-toronyban két tábla, valamint a királydaróci templomban képráma festéséért. 1772-ben a bizottság a károlyi új templomhoz hozatott fát és homokot.

129 1803-ban a cenki bizottság a kövesdi templomtornyot és plébánia lakot javíttatta. A javítás 1805-ig elhúzódott.

130 A közigazgatási feladatok között tartom említendőnek a nagybiitokon — az államit messze megelőzve — korszakunkban jelentkező telekkönyvezést. Esterházy herceg „az összes ingatlanai feletti hatalmat" a bizottságra ruházta. Ez határozta meg, hogy a telekkönyvezés milyen ütemben történjék. Ugyancsak foglalkozott telekkönyvi ügyekkel a nagycenki bizottság is,

131 a nagykárolyi ilyen irányú tevékenységéről nincsenek adataim. Jogszolgáltatás A földesúri bíráskodás klasszikus formája, az úriszék, a XVIII. század közepére válságba jutott. Ez azzal függött össze, hogy az úriszéken belül és kívül jelentősebb szerepet kaptak a nagyobb — jogi, mezőgazdasági, igazgatási, pénzügyi stb. — szakismerettel rendelkező uradalmi tisztek. Lényeges körülmény volt ezenkívül, hogy az úriszék tartása költséges volt. Erre már Acsády Ignác rámutatott.

132 Az úriszéki ítélkezés a felek számai a ingyenes volt, így a bírságolási rendszer megszűntével az úriszéktartásból nem származott jövedelem. Ez a jövedelem korszakunkat megelőzően sem lehetett olyan magas, mint ahogy azt Eckhart Ferenc gondolta.

133 Az úriszéken eljáró „törvényes bizonyság", a megyei kiküldöttek díjazását — ami a XVIII. század közepén 120—200 Ft között mozgott

134 — a földesúrnak kellett viselnie. így érthető, hogy korszakunkban egyre ritkábban — még a legnagyobb uradalmak is évente csak egy alkalommal, esetleg kétévente — tartottak úriszéket. Mindezek a körülmények azt eredményezték, hogy a joggyakorlat egyre inkább az úriszéken kívüli bíráskodás felé fordult.

135 Erre a legmegfelelőbb szerv a tisztiszék, illetve a gazdasági bizottság volt. 126 P 623. Prot. 1805. No 169.; 1812. No 258—259. 127 P 108. Rep. 64. Fase. B. No 20. et. NB. 1752. jún. (40. pont.) 128 Uo. No 30. et NB. 1756. márc. (6. pont.) 129 P 397. I. 1. 1760. márc. 31., 1772. jan. 4. pag. 2., júl. 4. No 24. 130 P 623. Prot. 1803. No 374.; 1805. No 474. 131 Uo. Prot. 1812. No 331.; 1813. No 722. X. 132 Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Budapest, 1950. 345. 133 Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI—

XVII. században. Budapest, 1954. 82. köv. 134 Degré, i. m. 126. 135 L. bővebben Kállay István: Az úriszéken kívüli földesúri bíráskodás. Jogtörténeti tanulmányok IV.