Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.

78 Kállay István ját választotta. A megválasztott bírót a bizottság erősítette meg hivatalában. Ez történt pl. 1772-ben, mikor a károlyi commissio jóváhagyta a szaniszlói és szentmiklósi bírók választását.

115 A kisbíró választásánál szintén ezt a szisztémát követték. 1811ben a „szegény szolgai kövesdi Communitas" kérte a cenki bizottságot, hogy a három jelölt közül megválasztott kisbírót, Németh Istvánt — házsártos, viszálykodó természete miatt — mentse fel. A bizottság ezt annál inkább megtette, mivel maga az érintett is kérte, „mert gazdasága a hivatal miatt kárt szenved".

116 A bíró és a jegyző fizetése a községek lakóit terhelte. Előfordult, hogy az öregbíró dézsmáját a bizottság elengedte.

117 A falusi jegyző uradalmi feladatokat is elláthatott. 1787-ben pl. a jegyző adta át a teremi és ömbölyi uradalmi kocsmákat (mindkettő Szatmár m.) az új bérlőknek, vizsgálta meg, hogy nincs-e valami kár bennük.

118 A Károlyi uradalmak falvaiban találkozunk a vásár-bírák funkciójával, kik vásárkor „a szekereket sorban, utca formára állították, hogy több férjen és gyalog ösvény is maradjon."

119 Ebben a korban jelentkező közigazgatási feladat volt a tűzvédelem. 1772-ben utasította a károlyi ülés Nagykároly város bíráját, hogy minden utcában legyen „a tűz ellen" vascsáklya. A cenki bizottság 1803-ban foglalkozott „a Szulok (Somogy m.) helységben megégett házak" ügyével.

120 A nagybirtok történeti szerepe — Szekfű Gyula szerint m — a telepítés volt. A gazdasági bizottság e munkában is jelentős szerepet játszott. Hatáskörébe tartozott a letelepedés, az immunitás engedélyezése, a kézművesek felvétele. 1751-ben herceg Esterházy bizottsága úgy rendelkezett, hogy kézművesek csak úgy telepedhettek le, ha a céhvei külön is megegyeztek.

122 1760-ban a nagykárolyi commissio döntött az „új jövevények" immunitásáról. Utasította a daróci udvarbírót, hogy a cédulát felmutató cigányoknak is adjon telket, „hogy házat csinálhassanak és az uraságot szolgálhassák".

123 Az építési engedélyeket a bizottság adta ki. A vallásüggyel való foglalkozás egyrészt a földesúr kegyúri jogából következett, másrészt közigazgatási feladatokhoz kapcsolódott. A kérdés jelentőségét mutatja, hogy Károlyi Antal „minden religiot illető dolgokat" magának tartott fenn. 1761-ben Darócra „a község és a földesúr akarata ellen erővel hoztak" görög katolikus papot. A falusiak lakatot tettek a templom ajtajára, megakadályozták hivatala gyakorlásában, „mert földesuruk akaratja nélkül senki új papot a faluba nem vihet".

124 A kegyúri jogból következett az egyházi személyzet eltartása, a templomok, épületek fenntartása. Az egyházi személyzet ellátásának megállapítását a bizottság végezte, ez látta el kegyes ajándékokkal is. Ilyen adományban részesültek a nagykárolyi piaristák, a nyírbátori baziliták, a fraknói és lévai (Bars m.) ferencesek stb. Károlyi Antal vallási türelmét mutatja, hogy Darócon négy egyház — zsidó, görög keleti, római katolikus és protestáns — kapott támogatást. A görög katolikus egyház viszont nem szerepel a pártfogoltak jegyzékén.

125 1805-ben Horváth János volt kövesdi osko115 P 397. I. 1. 1772. okt. 10. No 153. 116 P623. Prot. 1811. No 1052. 117 P 397. I. 1. 1760. jan. 19.; — P 623. Prot. 1813. No 722. X. 118 P 397. I. 1. 1787. júl. 7. pag. 614. 119 Uo. 1772. máj. 2. No 187. 120 Uo. No 185., P 623. Prot. 1803. No 527. 121 Szekfű Gyula: A magyar nagybirtok történeti szerepéről. Magyar Szemle 2. évf. (1928) 310. 122 P 108. Rep. 64. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec. /84. pont. 123 P 397. I. 1. 1760. márc. 20., szept. 29. 124 P 397. 1. 1. 1760. márc. 6-, 1761. márc. 12. 125 Uo. 1760. júl. 29.