Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.

AZ URADALMI GAZDASÁGI BIZOTTSÁG A KÉSŐFEUDÁLIS NAGYBIRTOKON A XVIII. század első felének békés évtizedei, a növekvő árutermelésbe való bekapcsolódás, a majorsági gazdálkodás kiterjesztése a magyarországi nagybirtok irányításának új formáit követelte. A korábbi birtokigazgatásra az egyedi, az egyes uradalmak élén álló tisztek általi vezetés volt jellemző, kiket a központi uradalom főtisztje irányított, igen érdekes jelenség, hogy éppen a feudalizmus hanyatló korszakában épült ki és szilárdult meg a nagybirtok irányítási rendszere, melynek gerincét a testületi szervek jelentették. Az e korban létrejött testületi vezetés — ha változott hatáskörrel, elsősorban birtokgazdálkodási funkciójában — túlélte a feudális társadalmi-gazdasági rendszert és nem kis szerepe volt a magyarországi nagybirtokrendszer konzerválásában. Az irányítási rendszer testületi szervei a következők voltak: 1. családülés, 2. tisztiszék, 3. gazdasági bizottság. Mindháromra jellemző, hogy hatalmát a földbirtoktól, illetve a földbirtokostól kapta, a birtokirányítás központi szerveként annak nevében gyakorolta. A következőkben a családülésnek és a tisztiszéknek csupán szervezetét és hatáskörét adom, mivel az előbbiről részletesen írtam a Levéltári Közlemények hasábjain,

1 a tisztiszéket pedig külön tanulmányban szándékozom megvizsgálni. A kései feudális kori nagybirtokot irányító gazdasági bizottság e tanulmány tárgya. Ennek nemcsak szervezetét, hanem működését is ismertetem. A családülés A nemesi birtokos családok közös ügyeinek intézésére már a XVII. században tartottak összejöveteleket. Az első ilyen ülés 1626-ból ismeretes, amikor a Thurzó család összejövetele jelölte ki a gróf Thurzó György-féle hitbizomány első birtokosát.

2 A XVIII. században a családülés már a családi magánigazgatás központi szerveként jelenik meg. Tagja minden férfi családtag, számukra a megjelenés kötelező volt. Az ülés a megjelentek számától függetlenül határozatképes, a határozatok a meg nem jelentekre is kötelezők voltak. Az ülésre meghívtak uradalmi tiszteket, ügyvédeket is. Az elnök, az idősb atyafi (senior) hívta össze; időpontja a legtöbb családban előre 1 Kállay István: A családülés. Levéltári Közlemények XLIII. (1972). 3—32. 2 Erdélyi Aladár: Régi magyar családi hitbizományok története és joga. Budapest, 1912. II. 302—303.