Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár 53 erre már nincs ideje. „Amint az Országos Levéltár mostani vezetésére vállalkoztam, tudománnyal, mint író nem foglalkozhatom."

101 Éveken át vitázik a belügyminisztérium illetékes referensével, Jakabífyval, hogy a Paulertől örökölt személyzet sok „hasznavehetetlen" tagját kicserélhesse. Jakabffy a személyzeti kérdéseket az új épület elkészülte utánra halasztaná. A Thallóczyhoz intézett e témára vonatkozó leveleket olvasva, az az érzése támad az embernek, hogy Csánki azokat nevezi használhatatlanoknak, azoktól akar megszabadulni, akik neki nem tetszenek. Úgy tűnik, hogy Pauler halála után előbb óváry, majd Nagy Gyula is a személyzeti ügyek intézését Csánkira hagyta. Ez abból is látszik, hogy a viták, fegyelmi ügyek hosszú éveken át zajlanak ugyan, de csak Csánki igazgatói kinevezése után fejeződnek be. Egy évvel Pauler halála után Csánki elsőnek Pettkó Béla ellen lép fel. 1904. március 25-én Pettkó távollétében felnyittatja íróasztalát, s átkutatja, majd hivatalos fegyelmi vizsgálatot kér ellene, — előbb hetekig vallatja Pettkót oly levéltári helyiségben, amelynek átjáró ajtaja van Horváth Sándorhoz. Horváth tehát végighallgatja a feltett kérdéseket, az adott válaszokat. Időnként be is lép a kihallgatási szobába, beleszól a jegyzőkönyv szövegébe, Csánkinak fülébe sugdos. Pettkó mindezt tűri, mert —• mint Thallóczynak írja később — fogalma sem volt róla, mit akart Csánki, miről volt szó. Csánki rövidesen felfüggeszted ugyan, de jó pár év múlva tudja csak meg Pettkó, mik is a vádak ellene. Közben fél fizetést kap éveken át, valósággal nyomorog feleségével s 2 gyermekével. A vád Pettkó ellen: hamis okleveleket szolgáltatott ki, azokért pénzt fogadott el. Ennek a koronatanúja Horváth Sándor. Károlyi Árpád — némi betekintést nyerve a dologba — vakmerő hazudozásnak nevezi Horváth állításait, amelyekhez őt akarná tanúként behívatni. „Ha ilyen teljesen alap nélküli... minden — írja Thallóczynak — akkor Bélának nyert ügye van." Thallóczy többször interveniál Pettkó ügyében a belügyminisztériumban, mindhiába. Fegyelmije lezárulta után, 1911-ben elbocsátják. Thallóczy csak annyit tud elérni hogy „kegydíjat" adnak neki — Pettkót valójában ő is elítéli, de mint Szilágyi Sándor öccsét, s főleg családját, sajnálja.

103 1912 novemberében Csánki kiköltözteti a lebontandó kaszárnyából az ott raktározott levéltári iratokat a magánlakásokból eltávozott lakók helyére, de az építkezéseket még mindig nem kezdik meg. Horváth Emilt ostromolja szinte naponta Csánki, miközben „közelharcot" vív személyzete létszámának feltöltéséért, az időpontért, amikor alkalmazottai egyrészét végre kicserélhesse. Memorandumot készít a leendő új épületbe történő átköltözés teendőiről, a személyzet újjászervezéséről. Panaszkodik a minisztériumra, mert a személyzetről csak a beköltözés után akarnak vele tárgyalni, holott neki most, az előmunkálatoknál már szüksége volna az általa kiszemelt új munkaerőkre. Nagy viták után nyugszik csak bele, hogy a teljes létszámú személyzetet 1913-, illetve 1914-ben kaphatja csak meg. (1912-ben kap ugyan egy levéltárost, s két segédfogalmazót, de ezt keveselli.) Még mindig akadékoskodik, 1912. május 10-én írja Thallóczynak: „...természetesen a munkát lehetőleg azonnal meg kellene kezdeni. Szükséges lenne, hogy a) a hasznavehetetlen pár ember azonnal nyugdíjaztassák és b) az állásokra általam már proponált emberek azonnal kineveztessenek, végül c) ideiglenes gyakornok és szolgák felvételére (akikkel az óriási anyag 101 „Én, már mint hogy én, amúgy is elvesztem..." teszi hozzá kis pátosszal. 1912. máj. 4. 50' sz. levél. 102 Jakabffy belügyi államtitkár, levelének dátuma 1913. jan. 9. OSzK Kt Fond XI. 479. 103 Károlyi Árpád 60. sz. levele, dátum nélküli. Pettkó Béla Thallóczyhoz írott, az egész fegyelmi ügyet rekonstruáló levelét dátum nélkül írta (6. sz. levél) Később Pettkóné is többször ír Thallóczynak, „Komám"-nak szólítja, mert leányuknak Thallóczy a keresztapja. Sértegetik mindketten, hogy „nagy" ember létére nem tud ügyükben semmit sem tenni. Persze — írja Pettkóné keserűen —• Horváth Sándor és Csánki nemcsak Jakabbffyt, de Nagy Gyulát is megtévesztette, sőt, Thallóczyt is — hiszen férje még emlékezik rá, amikor 1904-ben az utcán kezet sem adott neki elváláskor, hanem azt mondta neki: menjen haza „imádkozni". OSzK Kt Fond XI. 776.