Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.
54 Tomöry Márta leltározását, átfasciculálását és mintaállványozását megkezdenek, s akiket aztán jövőre az új szervezetbe kellene beilleszteni..." Majd azt írja: „Embereim jól tűrik a nagy munkát..." legtöbb baj Horváth Sándor önteltségével van... Bocsáss meg, hogy mindezt újra elmondtam, de jobb, ha Te időnként teljesen tájékozódva vagy dolgaimról..." 104 Különös az utóhangja a Pettkó-ügynek. Csánki ezek után sűrűn panaszkodik arra a Horváth Sándorra, akivel előbb igen jó viszonyban volt, s aki Pettkó ügyében bizalmasa volt. Horváth — írja Csánki Thallóczynak — országos levéltárnoki címet és jelleget követel, illetve pénzt kér, mert „a Pettkó-ügyért nem kapott semmit." Csánki írja ezt, sőt hozzáteszi: „...én megígértem, hogy ha Pettkó ügyét hivatalosan elintézik, igyekezni fogok neki ezt (a pénzt) kieszközölni... 105 Itt jegyezzük meg, hogy Thallóczy Horváthtal állandó tudományos kapcsolatban állott, de az neki Csánkira sohasem panaszkodott. Amikor Kassára kéri áthelyezését, annyit ír Thallóczynak: „...az Országos Levéltárban most uralkodó szellem nem éppen valami kedves. Áskálódás, gyanakvás stb. járja most. Aktáimat Dőry revideálja, ami reám nézve legalább is lealázó..." Azt adja még indokolásul, amikor Thallóczy segítségét kéri, neveztesse ki a kassai Levéltár igazgatójául —, hogy Kassán a ranglétrán is feljebb kerülhetne, s „helyet nyithatna" a Levéltárban „most dagadó kebellel járó fiatal nagy óriásoknak..." 106 Horváth megkapja a kassai kinevezést, ami után Csánki Thallóczynak hálálkodik. 107 Felmerül a kérdés, vajon Csánki általában nem kedvelte azokat, akiket Paulertől „örökölt" s ezért tette pl. helyetteséül Dőryt, — vagy irigység élt benne képzettebb beosztottjai iránt? Komáromi András pl. valósággal „üldözöttnek" érzi magát a Levéltárban. El is menne, Kolozsvárra pályázik egyetemi tanárnak, de nem kaphatja meg az állást, mert nincs tanári képesítése. Ez idő tájt Thallóczynak írt sorai rendkívül kuszáltak, mint maga írja egy helyütt, az őrület határán áll. Csánki is ír róla, „András úr"-nak titulálja, irányában tanúsított magatartását pedig a „nap fia" (Horváth) magatartásához hasonlítja. Horváth ugyanis naponta naplót írt, s napjait aszerint vezette be, úgy viselkedett, ahogyan vele előzőleg bántak. — Csánki azért haragszik meg Komáromira — s ezt Thallóczynak is megírja —, mert a megyei levéltárakról készült jelentését tőle másoha, kitételeit „tőle lopta". Ezért meg is „büntette", (valami kiküldetését megakadályozta.) Amikor e felől Komáromi érdeklődött, „főnöki szelídséggel" „kirukkolt" neki, hogy cikkében indiszkréciót követett el. 108 — „Főnöki szelídséggel" adott utasításait sok esetben Tagányi sem szívlelte — ez esetben is Komárominak adott igazat. Közben Csánki sűrűn tájékoztatja Thallóczyt az újabb változásokról: a belügyben járva, megtudja, hogy új szervezet alakul a pénzügyminisztérium kebelében az összes magyar állami építkezésekre nézve: a magasépítési hivatal, s ehhez teszik át a levéltár építkezését is, vagyis kiveszik a belügy hatásköréből. Ez azt jelentené, 101 Csánki Dezső 1912. máj. 10. 60. sz. levele. 105 Csánki Dezső 1913. ápr. 17. 77. sz. Azt nem sikerült megállapítani milyen „pénzt" ígért Csánki Horváthnak. 106 Horváth Sándor 1913. nov. 13. 22. sz. 107 Csánki Dezső 1912. nov. 29. 90. sz. 108 Csánki Dezső dátum nélküli 89, 90, 91. sz. levelei.
