Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.
Thalloczy Lajos és az Országos Levéltár 41 II. Pauler terveinek bécsi támogatója (1886—1903) Thalloczy Paulerre vonatkozó jellemzése igen találó: terveiért, elképzeléseiért rendkívül szívós kitartással tudott dolgozni. Amikor 29 évesen Thalloczy vári dolgozószobájában otthagyja főnökét, korántsem jelentette ez azt, hogy közöttük a kapcsolat megszakadt. Jól ismerve Pauler célkitűzéseit, Thalloczy minden igyekezetével azon volt, hogy bécsi „őrhelyéről", új kapcsolataival Pauler elképzeléseinek mielőbbi teljesülését elősegítse. Az egyik pauleri program a külföldre szakadt magyar értékek, a „hungaricák" visszaszerzésére, hazahozatalára irányuló akció volt. Ezek között talán a legnagyobb munkát, legtöbb kitartást, szívósságot — olykor ravaszságot is — igénylő erőfeszítést a „müncheni csere" igényelte. Pauler 7 éves háborúnak nevezte ezt 1895 októberében, amikor végre megkapták a Münchenbe került Hunyadi családi értékeket, s egyéb okmányokat. 61 Az iratokról a magyar tudományos körök már 1877-ben értesültek, amikor Fraknói Vilmos Münchenben kutatott. A Magyar Nemzeti Múzeum ekkor kezdte meg tárgyalásait a müncheni könyvtár s levéltár vezetőivel, de az általuk felajánlott csereanyagot a müncheniek még csak alapul sem fogadták el, így az ügy akkor elakadt. Pauler Thalloczy Bécsbe kerülése után 2 évvel veszi fel az elakadt tárgyalások fonalát, amikortól Thallóczyt Kállay politikai természetű megbízásokkal több ízben küldi Németországba. (A délszláv kérdések megfelelő „tálalását" kell megbeszélnie a német sajtó exponenseivel.) Pauler és Thalloczy vonatkozó intenzív levélváltása 1888. február elején kezdődik s tükrözi, hogyan merült fel újból a csere, hogyan került sor a mücnheni levéltár igazgatójával, Löherrel 62 való tárgyalásokra. S amíg Thalloczy Münchenben, később Bécsben — a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv igazgatójával, Arnethtel 63 tárgyal, akitől a magyar részről cserébe adandó okmányok jó részét kívánják megkapni, addig Pauler otthon a kultuszminisztériumban, a miniszterelnöknél egyengeti az utat: „Tegnapi igen érdekes leveledet vettem — írja Pauler — és miután azt tudom, hogy kár oda Fabert küldeni, ahová te és csak te vagy való, felmentem Orczyhoz, 64 előadtam neki a dolgok állását és kértem, írjon Kállaynak, eresszen el 3—4 napra Münchenbe. Orczy, aki előtt nincs ok titkolni semmit, s kinek ez ügy s a mód mint csinálódik, úgy látszik, nagyon tetszett, megígérte, hogy azonnal ír Kállaynak... 65 Pauler 1888 februárjában három levelet is küld Thallóczynak az ügyben, s kéri, vállalja, mert „a jövőre nézve is — írja — a te kezedben óhajtanám látni..." Aztán élcelődik azon, hogy Thalloczy modora mennyire közismerten jó: „Egyébiránt, mit mondsz és hogyan mondod, azt dámáktól és dominikánusoktól kezdve minden társadalmi rétegben kipróbált tapintatodra bízom..." 66 61 L. ehhez Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története c. tanulmányát, LevK 1964. 35. évf. 1. 21—56. p. mely részletesen ismerteti a hosszú csereügy bonyodalmas útját. 62 höher, Franz (1818—1892) jogász, 1855-től a müncheni tudományos élet jelentős alakja, c. egy. tanár. 1864-től a müncheni levéltár igazgatója, a bajor levéltárak feje. Levéltári iskolát hozott létre. Ld. ehhez Archiv— Lehre 1892. c. könyvét. Ide vonatkozó levelezés OSzK Kt Fol. Hung. 1648. 63 Arneth, Alfréd (Bécs 1819—1897) osztrák történetíró, 1868-tól a bécsi Haus- Hof und Staatsarchiv igazgatója, azaz Károlyi főnöke. 64 Orczy Béla (1882—1917) jogot végez, politikai pályára lép. Többször miniszter Tisza Kálmán, ill. Szapáry kormányában. Ekkor belügyminiszter. 65 Pauler levele 1888. febr. 2. 32. sz. levél. 66 Pauler levele 1888. febr. 8. 17. sz. levél.
