Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

42 Tömöry Márta Jó egy esztendő múlva keserűn jegyzi meg Pauler: „Ha az ember öregebb lesz, mindig többször csalódik. így jártam én is diktátumommal, melyet Te a „bölcs mondások" közt megörökítettél: „A szám minden, az ügy semmi!" — Ezt a szomorú tapasztalást én a müncheni ügyben tettem, A szám megvan: 15 889/1889, de az ügy elintézetlen. Amint Szalay monda nekem: Csákinak tetszik, Pulszkynak tetszik, de azért eddig mégsem tettek semmit..."

37 A következő években is küldözgeti Thallóczyt, menjen és személyesen sürgesse a tárgyalásokat: „...csakugyan a legjobb volna, ha Münchenbe kimennél. A költséget szívesen viseljük, mert azt csak nem kívánhatjuk, hogy az országért ne csak fáradj, hanem még fizess is..."

68 Thallóczy a müncheni csereügyben igen sok levelet vált Fejérpataky Lászlóval, régi barátjával, aki a Nemzeti Múzeum Kézirattárának akkori vezetője, s kit főleg az anyagban levő zenei és irodalmi értékek érdekelnek. Thallóczy szívós kitartással vitt diplomatikus tárgyalásai Arnethnél végül eredményre vezettek, a tőle kapott bécsi anyag — nagy íészben — megfelel a münchenieknek, 1895. október végén így hazakerülnek a Hunyadi akták az Országos Levéltárba, a Múzeum kisebb mennyiségű, de értékes zenei, s irodalmi kincseket kap belőle. 1896. január 26-án Ferenc József kitüntetéseket oszt — Thallóczy javaslata szerint: a bajor és bécsi levéltár vezetőinek; a magyar miniszterelnöknek. Thallóczy ekkor kapja az udvari tanácsosi címet és jelleget. Valóban úgy van, hogy „Thallóczy szívóssága és diplomáciai ügyessége nélkül" nem valósult volna meg soha ez a csere.

69 A hosszú éveket igénybe vevő ügy lebonyolítása mellett valóságos nagyüzemmé fejlődött közben Thallóczy igazgatói szobája, otthona; tárgyal, kikeres, csereanyagot ad; Pauler nevében pl. a friauli levéltárból kiássa, s hazahozza a Frangepánok iratait, de a kőnigsbergi töredéket, a Birk-kódexet stb.

70 Emellett pedig nemcsak a Levéltárnak, azaz Paulernek, önmagának, barátainak másoltat iratokat; később — főleg Tagányi ösztönzésére —-fényképeztet okmányokat. „Küldeményed elbájolt, mert hogy annyiféle munkád közt reáértél rám is gondolni s annyi fáradságot vettél magadnak... ez igazán szép baráti tett..." — olvashatjuk az egyik Tagányi-leveiben.

71 S mindenek mellett egyidejűleg folynak a puhatolódzó tárgyalások a bécsiekkel, a Házi, udvari és állami levéltár — Károlyi Árpád munkahelye —• anyagainak osztásáért. Arneth Alfréd, a levéltár igazgatója igen óvatosan, megfontoltan vezeti a tárgyalásokat. Hosszú éveken át nem jutnak el odáig, hogy valóban megtörténjék az elosztás. Azonban Paulert s Thallóczyt ez sem kedvetíeníti el, hanem „A dolgot nem lehet elég korán kezdeni" jelszóval gondoskodnak arról, hogy — terminus ide — terminus oda — az iratjegyzékek folyamatos másolása elkezdődjék. 87 Pauler levele 1888. jún. 2. 36. sz. levél. 68 Pauler levele 1888. aug. 18. 28. sz. levél. 68 L. Borsa Iván: i. m. 59. p. 70 Pauler 1891. jún. 14. 53. sz. levelében a Birk-féle hagyaték ügyében végzett szerencsés eljárását köszöni. — A kőnigsbergi töredékek hazahozataláért Fejérpataky mond köszönetet, (1. 91, 103, 106, sz. levelét), Thallóczy a miniszterelnöktől kezdve — ha kell — mindenkit felkeres, bármilyen külföldön levő magyar iratokról legyen is szó. Pl. a bonni hungarikák miatt Wlassiccsal tárgyal Fejérpataky kérésére; a Frangepán iratokat megtalálja, megveteti Paulerrel, illetve a minisztériummal. L. ehhez Pauler 133., 140. sz. levelét, ill. Tagányi 47. sz. levelét. 71 Tagányi Károly 1894. ápr. 29. 8. sz. levele.