Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

40 Tömöry Márta Szándékosan időztünk többet e levélnél, mert — jóval később — Thallóczy életében nagyon sok minden valóban nem úgy teljesült, amint ő gondolta, s Csontossy szavainak sokszor kellett fülébe csengenie. Igaza volt: ő messze elkerült igazi, fiatalon választott vezéreszméitől, életútjától. Talán egyetlen dolog volt, amiért töretlenül harcolt tovább, nem szűnt meg érte munkálkodni: a magyar levéltárügy. Amikor elhagyja Budapestet, a vári barátokat, munkahelyét, jó főnökét, határozza el, hogy naplót ír, naponta feljegyzi — önmagának, hiszen Bécsben egyedül lesz, — az eseményeket, melyeknek tanúja lesz, a benyomásait emberekről, dolgokról, hogy a későbbiek folyamán kialakult véleményeivel azokat egyeztetve lássa, ítéletei mit érnek, az események logikája hogyan alakult. Naplóját azzal kezdi, hogy a budapesti tudósokról, közéleti személyekről, kollégáiról leírja — talán búcsúzóul — véleményét. Hadd iktassuk ide a Paulerről ekkor írottakat, amelyekkel az általa megismert, s nagyra becsült tudóst és levéltárigazgatót jellemezte: „Paulerbe is vált, az országnak igazán hasznos és mindenképp kitűnő hivatalnok lett belőle. Ügyvédi irodapraxisa javára vált, de pontossága, néha kicsinyeskedése és jogászi temperamentumából folyó akadékoskodása gyakran megkeserítették hivatalnokait. E mellett azonban oly jószívű vala, hogy dacára bizony — apjáéhoz hasonló — energiátlanságának, soha baja velünk nem volt, szerettük s ezért engedelmeskedtünk neki. Árnyéka sem volt benne az irigységnek, nagyravágyásnak, minket irodalmi működésünkben folyton segített, mindenütt védett, magának nem kért semmit. Voltak előítéletei: jó, de nem fanatikus katolikus, a zsidók utalója usque ad ultima extrema, tán mert az orthodoxoknak ügyvédjök volt. Egyébkép semmi sem zavarta ítéletét, chevaleresque könnyedséggel tűrte irigykedő, trágárul káromkodó allevéltárnoka, Jakab gyanúsításait; megteremtette a magyar központi levéltárat tényleg. Pauler nem a nagy akciók embere, lépésről lépésre haladó, gutta cavat lapidem vala elve. A merész nekivágásoktól félt, nem volt bátorsága, de a defensivában mindig erős volt. Mikor az osztrákokkal kezdtünk harcot, súlyosnak tetsző argumentumaikat mindig ad absurdum vitte. így történt, hogy tíz év alatt tekintélyes levéltárrészeket egyesített, olyanokat, melyekre nem is gondoltak előtte, neve pedig az osztrák archivariusok réme lett... Termékenyítőleg hatott a Pauler munkálkodása s hivataloskodása történetírásunkra is. Szabadelv űsége alig ismert határt, közöltünk mi mindent, bármely jóravaló emberrel, hacsak a fiscusnak nem volt köze hozzá. Fővárosi s vidéki történetírók, bel s külföldiek évenként nagy számmal, némelyik állandóan kutatott levéltárunkban... Mondhatni, történetírásunk pezsgő fejlődésnek indult, tán épp e határtalan kutathatás okozta a túlságig vitt „adalékos" históriaírást, mi ellen Salamon küzdött leginkább. Az Országos Levéltár Pauler alatt jelentékeny tényezője lett az Akadémia történeti osztályának, a Magyar Történelmi Társulatnak s versenytársa az elevenség tekintetében kiváló múzeumi kézirattárnak s levéltárnak. Fokozta jelentékenységét Pauler szereplése a tudósvilágban. Az a kis pedáns beamterke a szókimondásban, őszinte egyenességben vezére volt az akadémia uralta Fraknói-pártnak..."

60 vásárlások miatt). Ártatlanságát hangoztatja, politikai per áldozatának vallja magát. A fő vádpontok — az eltűnt códexek — valóban később megkerülnek, de Csontosit nem rehabilitálják, a pestvidéki tankerületi főigazgatóságon tollnokoskodik s barátait „pumpolja" meg kisebb nagyobb pénzösszegekkel. L. ehhez Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere, Egyetemi Könyvtár Évkönyve II. 1964, illetve néhány újságcikket, főleg Kovács Lydia újságírónő írásait, melyekben számára elégtételt kérnek. 60 Thallóczy Naplói OSzK Kt Quart. Hung. I. K, — A Fraknói párt ellenpártja a történetírók között a Ballagi Aladár köré csoportosulok. Thallóczynak az a megjegyzése, hogy Pauler antiszemita lett volna, nem helytálló. Ilyen különbséget Pauler nem ismert, legjobb barátja volt pl. Fraknói Vilmos, akit igen sokszor látott vendégül otthonában is. Levéltárában igen elismerőleg nyilatkozott Óváry Lipótról, időnként helyettesítésével bízta meg.