Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár 39 levéltári tisztviselők is külföldi tanulmányútra, külföldi levéltárakba, s kutatásaik eredményeiről e szakférfiak: készítsenek kimerítő repertóriumot. A belföldi levéltárak rendszerezése, jó karban tartása céljából a kormány állítson fel levéltári felügyelőségeket; a Társulatban állíttassák fel magyar történelmi szakkönyvtár; a nagy könyvtárak bizonyos határozott irányban fejlesszék könyvkészletüket. Javaslatait a kongresszus szinte változatlanul fogadta el. Thallóczynak ezt az 1885-ös nyári kongresszusi szereplését, amellyel a magyar tudományos világ előtt rátermettségét, hozzáértését fényesen bizonyította, itthoni munkássága „hattyúdalának" tekinthetjük, mert ezután — még ez év végén — elmegy. A bécsi szélesre táruló lehetőségek, a „misszió" csábítják. Kállay ajánlatát — Pauler áldásával — elfogadja s 1885 decemberében megkapja kinevezését a közös pénzügyminisztérium levéltárához, nem kisebb posztra, mint annak igazgatói állására.

58 Kinevezésének híre nagy meglepetésként hat. Thallóczy Pauleren kívül — aki időről időre értesült a fejleményekről — Szilágyi Sándornak, s Thaly Kálmánnak ekkor írja csak meg — Rómából —, hogy elhagyja Pestet, s hogy miért. A hír hallatára barátai visszaemlékeznek a Rómába induló Thallóczy egy-egy akkor előttük érthetetlen kijelentésére: „Mint nagyságos úr jövök vissza" — mondotta, s ezzel arra célzott, hogy ha levéltárigazgató lesz, a „nagyságos" cím jár majd neki. — Horváth Náci, a Nemzeti Múzeum fiatal őre — emlékezik vissza a hozzáintézett búcsúszavakra, neki azt mondotta Thallóczy, hogy „egyszer elviszi Bécsbe magával \" A meglepődött barátok s kollégák közül a nála idősebb, kalandos életút után a Nemzeti Múzeumhoz került Csontossy János ocsúdik fel legelőször, s hosszú levélben számol be arról —• mert előbb ő hordja körül az Egyetemi Könyvtárban, Nemzeti Múzeumban, Pulszkyéknál a Thallóczy kinevezését hozó Hivatalos Közlönyt —• ki, hogyan reagált, mit mondott a hírre: Paulernek, amikor gratulált, azt mondta: „Inkább kondoleálhatna"; Szádeczky kárörvendve mondta: most fel fog hagyni tudományos működésével; Hampel szerint most fogja megírni Bosznia történetét; Torma és Salamon azt mondta „Többet leszel Budapesten, mint Bécsben..." Az öreg Pulszky: „Büszke" rád. Csontossy hosszú oldalakon taglalja aztán — mint atyai jóbarát — a Thallóczy új pályájának lehetőségeit, buktatóit. Örül a kinevezésének — írja —, mert sok évi sikeres fáradozásainak, érdemeinek elismerését látja benne Kállay részéről, s reméli, hogy a Thallóczy eszméi találkoznak Kállay eszméivel, s nem idegen eszméket megy Bécsbe szolgálni. Aggódva kérdi: „Fogsz-e ezen új állásban annyi örömet találni, mint amit a tudományos pálya nyújtott, amelyhez ifjúi és férfi korod legszebb emlékei fűződnek?" Amikor a diplomáciai, politikai pálya veszélyeit fejtegeti — mintha Thallóczy valamelyik is akarna később lenni — Thallóczy a levél margójára írja ceruzával: „ilyesmiről szó sem volt." — „Nem valószínű, de megtörténhetik — folytatja tovább Csontossy —, hogy a monarchia politikájában a szláv irányzat lejárja magát, háborúba keveredhet Boszniáért, elveszíthetjük és akkor quid tunc? Regierungsrath maradsz teljes életedben..." — „Nem örülök elmenetelednek azért, mert itthagyod tudományos működésedet, melyre oly nagy szükségünk volt... Imponáltál a történelmi társulatban, az osztálytitkárságon, egyformán az öregeknek és fiataloknak s fejünk koronája lettél volna... Tudományos életünk, melynek tipikus alakjává váltál, meg fogja érezni hiányodat, leginkább pedig meg fogja érezni távollétedet a Történelmi Társulat, különösen Szilágyi..."

59 68 Thallóczy az OL státusából 1885 dec. 15-vel került át a közös pénzügyminisztériumhoz, mint annak segédhivatali (levéltári) igazgatója. Ferenc József s. k. aláírással ugyanakkor kapta a kormány tanácsosi címet. Thallóczy ekkor még éppen hogy betöltötte 28. életévét, pályája elején van, de ezzel megkapta rangban és fizetésben a Pauler Gyuláénak megfelelőt. 59 Csontost János (1846—1918) történetíró, rk. pap. 1872-ben lépett ki a rendből s megnősült. 1874-ben került az OSzK-ba, hol a Kézirattár vezetője egy ideig, s egyben a MKSz szerkesztője. Igen sokat publikál ez idő tájt, Thallóczyval barátsága ez években— 1877—1882. — igen intenzív. Később — a per idején — Thallóczy elhidegül barátjától, nemcsak azért mert úgy látja, az ellene emelt vádakban sok a valóság, hanem főleg mert felesége vagyonát eltékozolta, s felhagyott tudományos munkájával. 1893. jún. 26-án fegyelmi úton elbocsátják (kézirattári hiányok, helytelen kézirat-