Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzete, 1874–1903 / 217–245. o.

Az Országos Levéltár személyzete 1874—1903 231 lehetőséget teremtsenek. A fogalmazói kvalifikációval rendelkező hivataltisztek ugyanis hamarosan átlépnek majd a fogalmazói karba, nem volna méltányos azonban a többieket mellőzni azon a téren, amelyen minden igénynek megfelelnek, sőt megfelelnek jobban, mint olyanok, kiknek elméleti tudományos képzettségük nagyobb, de kezelési képességük — gyakorlat hiányában •— jóval kisebb. — „Ugyanazon okoknál fogva, melyek a levéltári tisztviselői karnak a kettéválasztását a levéltár érdekében szükségessé teszik, kell e kettéválasztást rendes viszonyok közt, minőkbe az Országos Levéltár most már lép, szigorúan fenn is tartani, s míg a fogalmazók előléptetési fokozata allevéltárnok, levéltárnok, a hivataltiszteké kezelő aligazgató és igazgató." Erre az állásra (az egyébként jogvégzett) Csatth Ádámot ajánlotta. Javasolta továbbá, hogy a fogalmazói állások számát növeljék háromról négyre és Thallóczyt, aki a fogalmazói minősítéssel rendelkező hivataltisztek között a rangelső volt, nevezzék ki fogalmazóvá, egy hivataltiszti állást pedig szüntessenek meg. Pauler úgy vélte, hogy ezzel „be volna fejezve az Országos Levéltár személyzetében a meglevő hivataloknak felosztása által nagyobb költség nélkül elérhető fejlesztése, mert a személyzet a rendszeresített 17 (tisztviselő) tagra leapadt, s egyik sem visel többé oly hivatalt, mely a végleges keretbe nem illik. A végleges tervezetnek további fejlesztése már csak a levéltári költségvetésnek felemelése által lesz elérhető ..." Tisza Kálmán 1879. április 29-én a javaslatnak megfelelően Kendelényit allevéltárnokká, Thallóczyt fogalmazóvá, Csatthot kezelő aligazgatóvá nevezte ki.

37 A megüresedett hivataltiszti állásokra számosan pályáztak fiatalok és idősebbek, s Pauler mindig a legjobban képzett, legtehetségesebb erőket választotta ki közülük, így kapott hivataltiszti kinevezést 1878-ban a 42 éves erdélyi születésű volt hírlapíró, Sándor János, 1877 novembere óta országos levéltári díjnok,

38 majd 1879 januárjában a 21 éves Szaiay József bölcsészdoktor,

39 júliusban a 21 éves bölcsész, Tagányi Károly és a 22 éves erdélyi Zilahi Kiss Béla bölcsészhallgató,

40 1880 márciusában pedig (miután Sándor Jánost fogalmazóvá nevezték ki) a 24 éves „egyetemi polgár, országos levéltári díjnok", Karlovszky Endre.

41 1881-ben, amikor a gyakornoki intézményt a Levéltárban bevezették, fizetéstelen gyakornokként alkalmazták az akkor 24 éves Csánki Dezső bölcsészdoktort. Miután a személyi feltételek adva voltak, Pauler megkísérelte a végleges szervezet megvalósítását. 1882. január 9-én arra kérte a minisztert, hogy „az Országos Levéltár személyzetének 1878-ban tervelt állapota létesítésére és így Nagyméltóságod által 1876-ban kezdett műnek befejezése végett" biztosítson a Levéltár számára a régi Országos Alap kamataiból 2510 forintot. A fogalmazói és kezelő szak tervezett szétválasztása, a „bifurkáció" ugyanis addigra nagyjából megtörtént, mégpedig az állami „költségvetésnek minden terheltetése nélkül", de a rendszeresített 4 allevéltárnoki állás helyett csak 3, a 3 II. osztályú fogalmazói állás helyett négy III. osztályú hivataltiszti állás volt betöltve s egy szolgai állással is kevesebb volt a tervezettnél. Paulernek ezt a kérését akkor pénzügyi okokból ad acta tették.

42 Pauler, akinek törekvéseit egy fiatal tudósgárda kialakítására az Országos Levéltárban az állam permanens pénzügyi nehézségei veszélyeztették, 1884-ben újra a mi87 OLY 1. II. t. 5/1878. 38 OL K 148. — 1878 — II. a. — 17 (1001). 39 OL Y 1. — II. — 1876 — 25. 40 OL Y 1. — II. — 1878 — 5. 41 OL K 148. — 1880 — II. a. — 295 (816). 42 OL K 148. — 1882 — II. a. — 152.