Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzete, 1874–1903 / 217–245. o.
230 Sashegyi Oszkár gondnoki, adminisztratív teendőket láttak el. Ezt részben saját maga tehermentesítésére tervezte, részben azért is, hogy a kezelő személyzet számára bizonyos előléptetési lehetőséget biztosítson. Az utóbbi megvalósult, az előbbi — később látni fogjuk — nem. Az 1878. évi állami költségvetés indokolásában Tisza ismertette az Országos Levéltár tervezett státusát, megjegyezvén, hogy az csak fokozatosan, több évi munkával lesz megvalósítható, „mely körülmény folytán a ievéltái részére 1878. évre oly előirányzatot állítottam össze, mely tekintettel egyrészről a fennálló viszonyokra, másrészről az új szervezetre, mintegy átmenetet képez a jelen és a jövő állapot között". Mindezt a költségelőirányzat növelése nélkül tette. A kezelő személyzet a költségvetésben egyelőre nagyobb számban, a fogalmazói kisebb számban szerepelt, mint a végleges szervezetben. 34 A költségvetés szentesítése után megtörténhettek az adott keretek közötti lehetséges kinevezések, illetőleg előléptetések. Óváry allevéltárnok 300 forint fizetésemelésben részesült, Raápergerből kezelő igazgató lett, Suhajdy, Stenzinger és Kendelényi kezelő aligazgatói címet kapott, Végh József (az erdélyi osztály régi, rangban Jakab után következő tisztviselője) lajstromozóból fogalmazóvá, Vincze Gábor és Nagy Gyula hivataltisztből fogalmazóvá,lépett elő, Thallóczy Lajos „II. osztályú hivataltiszt" fizetését is emelték. 35 Nagy Gyula és Thallóczy Lajos 1877-ben, üresedés folytán pályáztak és nyertek el a Levéltárban hivataltiszti állást. A jól képzett fiatal erőknek egy ideig nemcsak alacsony hivatali besorolással kellett megelégedniük, hanem sokszor a kieső munkaerők helyett kezelői munkát is végeztek. 1877 közepén, amikor a kincstári levéltár egyik hivataltisztje, Tóth Pál, akit a szegedi pénzügyigazgatósághoz fogalmazónak neveztek ki, otthagyta a levéltárat, Pauler így jellemezte a helyzetet: „Eme kinevezés folytán a kincstári levéltárnak egy évvel ezelőtt, az egyesítéskor, még 6 tisztviselőből álló személyzete egy — még pedig jóakaratú, de nem nagy képességű — tagra olvadt le. Mert Gervay nyugdíjaztatott, Jankura meghalt, Stenzinger súlyos beteg, Reisz súlyos beteg és nyugdíjaztatás végett folyamodott, s az ötödik — Tóth — most távozik, úgyhogy a levéltár szerelési munkáit most közvetlen vezetésem alatt, a megmaradt Saly mellett Óváry, Vincze és Nagy Gyula végzik, mi által természetesen a levéltárnak másnemű teendőiben áll be fennakadás." Ezután nevezte ki Tisza Thallóczy Lajost hivataltisztté, a Tóth távozásával megürült helyre. 36 Az egyesített levéltárak régi, kiöregedett személyzete egyre-másra fogyatkozott, s így még a szűk anyagi lehetőségek között is mind több fiatal erő alkalmazására nyílt lehetőség. 1878 októberében meghalt Suhajdy, 1879 februárjában Stenzinger távozott az élők sorából. Pauler, hogy a végleges szervezethez közelítsen, s az eddigi 3 kezelő aligazgató helyett csak a végleges státus szerinti 1 legyen, Suhajdy állásának megszüntetését és Kendelényinek kezelő aligazgatóból allevéltárnokká leendő előléptetését javasolta, mint aki „képzettségénél és ernyedetlen munkásságánál fogva is ez állomásra a leghivatottabb". Egy kezelő aligazgatói állást (Stenzingerét) Pauler már csak azért is betöltendőnek vélt, hogy a kezelőszemélyzet számára bizonyos előmeneteli 33 OL K 148. 1878. II. A. t. 2317 asz. (1876: 5395 ikt. sz.) 34 A költségvetés szerinti fogalmazói személyzet (6 fő) így oszlott meg: 1 orsz. levéltárnok, 2 allevéltárnok, 3 levéltári fogalmazó. A kezelő személyzethez 11 tisztviselő (1 kezelő igazgató, 3 kezelő aligazgató, 7 levéltári tiszt) és 5 szolga tartozott. 35 OL K 148. 1878. II. A. t. 2317. 36 OL Y 1. II. t. 25/1876.
