Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzete, 1874–1903 / 217–245. o.
Az Országos Levéltár személyzete 1874—1903 229 Arra nézve, hogy milyen legyen a két elem aránya, mind a külföldi példákat, mind a hazai adottságokat és szükségleteket figyelembe vette. A bécsi titkos állami levéltárban 10 fogalmazóra csak 2 kezelő esett, a francia Nemzeti Levéltárban a 32 tisztviselőből 3 volt kezelő s ezek egyike is tulajdonképpen számvevői feladatokat látott el. „Nálunk — írja Pauler — a levéltárak eddigi fejlődésénél fogva éppen ellenkezőleg áll az arány, s a dolog természeténél fogva még igen sokáig fog így állani." Az átalakulás érdekében az arány fokozatos javítására kívánt törekedni. A fizetéseket illetően Pauler hivatkozott arra a már korábban leszögezett elvre, hogy a levéltári személyzet rang- és díjfokozat szerint a belügyminisztérium hivatalnokaival egyenlővé tétessék. A fogalmazói személyzetnél magasabb lakbér megállapításátjavasolta, ami a bécsi titkos levéltárban rendszeresített működési pótlék szerepét töltené be, s amely „a nyugdíjba nem számíttatván, mintegy ösztönül szolgál a tisztviselőknek, hogy minél tovább az aktív szolgálatban megmaradjanak, mi különösen levéltárakban, hol az iratokban való teljes tájékozottság csak évek során át szerezhető meg, nem megvetendő előny." A kezelők számára valamivel magasabb fizetés megállapítását tartotta szükségesnek, mint a minisztériumban a segédhivatali tisztviselőké volt, hiszen ezektől a latin nyelvtudást, ezt a „mindinkább ritkuló" kvalifikációt is megkívánják, s azt kérte, hogy fizetésük 50 forinttal haladja meg a miniszteri segédfogalmazók fizetését is, hogy ez az állás „jogvégzett pályakezdő ifjakra is kellő vonzerővel bírjon". A régi keretből az újba való átmenetet fokozatosan kívánta megvalósítani. Üresedések alkalmával a diszponibilissé vált összeget a státusban rendszeresített új állások kreálására javasolta fordítani. „Ilymódon ugyan az átalakulás valamivel lassabban fog végbemenni — írta — de legalább semmi jogos, de még méltányos igény sem lesz megsértve." 31 Második felterjesztésében már leszögezte: 12 fogalmazói és 5 kezelő szakbeli tisztviselőt tart szükségesnek a levéltár számára. Ennyi kezelőre szerinte szükség lesz, mert ha idővel fogyni is fog a tisztán kezelői munka, de szaporodni fog a tulajdonképpeni rendezés, amire egyelőre még nem sok idő jutott. A szolgák számát változatlanul 6-ban kívánta rögzíteni. Már korábbi felterjesztésében kérte, hogy növeljék a levéltár dologi kiadásaira szolgáló átalányt abból a célból, hogy a levéltár néhány gyakornokot is foglalkoztathasson. A fogalmazói kar 12 tisztviselője rangfokozat szerint a következőképpen oszlanék meg: 1 országos levéltárnok (miniszteri osztálytanácsosi rangban), 4 allevéltárnok (miniszteri titkári rangban), 7 levéltári fogalmazó (miniszteri fogalmazói rangban). A kezelő szakon 1 kezelő igazgató (segédhivatali főigazgatói rangban), 1 kezelő aligazgató (segédhivatali igazgatói rangban), és 3 hivataltiszt, összesen 5 tisztviselő, valamint 6 hivatalszolga fizetését kérte a levéltár számára biztosítani. 32 A négy allevéltárnoki állást azért tartotta szükségesnek, mert idővel négy osztályt kívánt szervezni. Megjegyezte azonban, hogy a tervezett negyedik osztály még nem létezik, és sokáig nem is fog még létezni. A kezelő igazgatói állás szervezésének szükségességét Pauler már korábbi jelentéseiben is hangoztatta. A kezelő igazgató szerinte „a levéltár mechanicumának vezetője" lenne, olyan, mint „a bécsi titkos levéltár adjunctusa, a francia Nemzeti Levéltár commis d'ordre-je, a hollandi commis chartermeester" 33 , akik lényegében véve 31 OL K 148. 1878. II. A. t. 2317 asz. (1877: 516 ikt. sz.) 32 OL K 148. 1878. II. A. t. 2317 asz. (1877: 1408 ikt. sz.)
