Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzete, 1874–1903 / 217–245. o.
Az Országos Levéltár személyzete 1874—1093 227 készíteni, ehhez pedig a paleográfiai és diplomatikai képzettség a fő kellék. Bár a pályázók közt — mondotta —• „elismert tekintély, irodalmi név nincs", Óváryt tartotta legalkalmasabbnak a feladatra, „mint aki a legterjedtebb ismeretekkel bír, nyelveket tud, az olasz levéltárakban levéltári jártasságot is szerzett és legalább egy tudományos beccsel bíró értekezést is írt". Az állást — a javaslatnak megfelelően — Óváry Lipót nyerte el. 24 Hátra volt még a fiatal erő kinevezése, akinek a számára azonban a költségvetés fogalmazói besorolást nem tett lehetővé. Az 1876. évi költségvetésben ugyanis az Országos Levéltárnál csak 3, a fogalmazói karhoz számítható állás (országos levéltárnok, két allevéltárnok) szerepel, ehhez jön még 9 segédhivatali állás (két segédhivatali aligazgató, egy lajstromozó és hat hivataltiszt), és 3 hivatalszolgai, a teljes státus tehát mindössze 15 fő, minthogy az időközben megürült állásokat megszüntették. A pályázatot tehát csak hivataltiszti állásra írhatták ki. A pályázók közül négyet bocsátottak vizsgára, ezek közül egyedül Vincze Gábor 24 éves jogi doktort minősítette a bizottság egyhangúlag minden tekintetben képesítettnek. A 9 pályázó közt volt a 20 éves Thallóczy-Strommer Lajos és a 26 éves Nagy Gyula, akik azonban akkor még jogvégzettséggel nem rendelkeztek, márpedig Pauler ehhez az álláshoz a jogi ismereteket szükségesnek tartotta. A miniszter 1876. március 29-én dr. Vincze Gábort nevezte ki hivataltisztté. 25 Vincze nem sokáig volt a Levéltár dolgozója, 1879. december 13-án meghalt. 1876. július 1-vel egyesítették a pénzügyminisztériumnál őrzött kincstári levéltárat az Országos Levéltárral. Ennek igazgatója Gervay Károly pénzügyi tanácsos volt, akire később Thaly Kálmán úgy emlékezett vissza, hogy „az archívumokhoz nem igen értett". Mégis neki tulajdonította a kamarai ún. lymbus megmentését: amikor az 1866. évi hadjárat idején utasítást kapott, hogy a levéltárban katonai kórházat rendezzen be, a lymbust pedig bezúzatás végett szállíttassa Körmöcbányára, Gervay az utasítást nem hajtotta végre, hanem az iratokat felrakatta a szekrények tetejére s más helyekre. „Hálásan ejtem ki a nevét — írja Thaly 1897-ben — mert közvetve neki köszönhettem, hogy ottan 10 évig dolgozhattam, s mert ha ő így nem jár el, ma nem volna semmink e nevezetes limbusból. 26 Gervay három hónappal az egyesítés után, november l-én, 43 évi közszolgálattal a háta mögött, nyugdíjaztatását kérte, „miután folyó évi július l-én az országos levéltár úgy szervezte tett, hogy az én állásom feleslegessé vált 27 ". Gervayt valóban nyugdíjazták, állását az év végével megszüntették, a kincstári levéltár kezelő személyzetének személyi és dologi költségeit a pénzügyminiszteri tárcától a belügyi tárcához tették át. Az Országos Levéltár kincstári osztályának vezetését a rangban Gervay után következő tisztviselő, Stenzinger Alajos vette át. A kúria levéltárának az Országos Levéltárral való egyesítésére — bár az erre irányuló tárgyalások korán megindultak, — az elhelyezés nehézségei miatt csak 1877. március l-én került sor. A kúriai levéltár két tisztviselője, Verzár Manó levéltárnok és id. Kendelényi Ferenc allevéltárnok, e naptól kezdve a szakszolgálat tekintetében az országos levéltárnoknak, illetőleg a belügyminiszternek volt alárendelve, bár illet24 Óváry 1500 Ft fizetést és 400 Ft lakpénzt kapott. A kinevezés 1876. március 28-án kelt. OLK 148. II. A. t. 1876. 1389. 25 Vincze évi 800 forint fizetést és 150 forint lakpénzt kapott. OL K 148. 1876. II. A. t. 60. asz. (2218. ikt. sz.). 26 Magyar Könyvszemle 1897. 72—73. 1. 27 OL K 255. (Pénzügyminisztérium, elnöki iratok) 1876. 16. 4201.
