Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzete, 1874–1903 / 217–245. o.
226 Sashegyi Oszkár „becsületes, régi tisztviseló'k, kik azonban részint öregség, részint csekélyebb képzettség miatt nagyobb igényeknek — minőkkel pedig előállni most már kell — megfelelni nem képesek." Kettejük számára a szabályszerű nyugdíj mellett 105—105 forint kegydíjat is kért, „mert a járó 1/3 rész fizetéssel, 200 forinttal kész koldusokká tétetnének, mit eddig hű szolgálataik után nem érdemeltek, 305 forinttal azonban Erdély valamely kisvárosában elélhetnek". A fizetésemeléseken kívül Pauler új alkalmazásokra is tett javaslatot. Mindenekelőtt Suhajdy mellett kívánt egy fiatal embert alkalmazni, akit az bevezessen a helytartótanácsi levéltár „titkaiba". E fiatal embernél jogi és főleg történeti és diplomatikai ismereteket is szükségesnek tartott, hogy — amint írja — „tudományos célú levéltári munkát is végezhessen, és az ilyféle dolgozatokra legalább egy emberem legyen". Számára fogalmazói címet és egyelőre 800 forint fizetést és 150 forint lakbért javasolt. A nagyobb mérvű tudományos munkásság megkezdése érdekében^továbbá egy „levéltári osztályfőnök" kinevezését is óhajtotta, 1800 forint fizetéssel és 400 forint lakbérrel. Javaslatai mintegy 5000 forint többletkiadást jelentettek volna. „E kiadás mellett — írja — igénytelen nézetem szerint lehetséges lesz a legszükségesebbet megtenni, sőt némi levéltári munkásságot is kifejteni, de csak úgy, ha Excellentiád még ehhez megengedi, hogy az egyes osztályok tisztviselőit, ha saját osztályukban épp dolog nincs, más osztályba vágó munkálatokra is, teszem kivonatok, Zettelkatalog készítésére lehessen alkalmazni." 20 Paulernek e javaslatai alapján kezdődött meg a levéltár státusának rendezése. Az 1876. évi állami költségvetés indokolásában a belügyminiszter, „addig is, míg a ... képviselőházi határozattal célbavett államlevéltár felállítása lehetővé válik", javaslatba hozta azokat az intézkedéseket, amelyek elodázhatatlanul szükségesek voltak ahhoz, hogy az országos levéltár feladatának megfelelhessen. Ezek közé tartozott személyzeti vonatkozásban, hogy „a meglevő levéltári személyzet rang- és díjfokozat szerint a belügyministerium hivatalnokaival egyenlővé tétessék" és hogy „a személyzet két taggal szaporíttassék, kik közül az egyik mint szakképzett tag, úgy a tudomány mint a rendezés érdekében már teljesen használható legyen, a másik alapos készültséggel bíró fiatal egyén lenne, ki a levéltárnál gyakorlat útján szerzendo ismeretei folytán a majdan fogyatkozó munkaerő' pótlására volna hivatva." Az országgyűlés jóváhagyta, hogy a fejlesztéshez szükséges összeg az országos levéltár számára az országos alap jövedelmeiből, tehát az állampénztár újabb megterhelése nélkül, biztosíttassák. 21 Ezek után a belügyminiszter Jakabot 1876. január elsejei hatállyal a 1 levéltárnokká nevezte ki, Suhajdynak pedig fizetésemelést adott. Ugyanakkor Raáperger fizetését is rendezte. 22 Raápergert egyébként már a Török János halálát követő napon utasította az akkori belügyminiszter, hogy a kancelláriai levéltárak mellett a régi országos levéltár kezelését is vegye át. 23 Rövidesen sor került a második allevéltárnoki állás betöltésére és egy fiatal erő alkalmazására is. Az allevéltárnoki állásra heten pályáztak. Közülük Pauler az olaszországi emigrációban beható levéltári kutatásokat folytatott Óváry Lipótot jelölte első helyen. A miniszternek tett javaslatában kifejtette, hogy az új levéltárnok fő feladata lesz a Mohács előtti okleveleket rendezni, azokról lajstromokat és mutatókat 20 OLY 1. 1875. I. 170. 21 Magyar állami költségvetés. 1876. 22 Jakab évi 1800 Ft fizetést és 400 Ft szálláspénzt kapott. OL K 148. 1876. II. A. t. 60. asz. (1875: 5415 ikt. sz.) 23 OLK 148. 1874. II. A. t. 571.
