Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Ember Győző: Levéltári kiadványok / 171–195. o.

Levéltári kiadványok 177 A történettudományi irodalom körébe tartozó kiadványok között a feldolgozások mellett már jóval több forrásközlés és történeti statisztikai munkák is szerepelnek a levéltári irodalom keretei között. A levéltári vonatkozású történettudományi kiadványok között két nagyobb és néhány kisebb kategóriát különböztethetünk meg. Az egyik nagyobb kategóriába a történeti forrástudományok körébe sorolt kiadványok tartoznak. Történeti forrástudományoknak azokat a tudományágakat nevezzük, amelyek a történettudomány forrásainak a kérdéseivel foglalkoznak. Ma még általában — véleményem szerint helytelenül — történeti segédtudományoknak nevezik ezeket a tudományágakat. A történeti forrástudományoknak 3 nagyobb kategóriáját különböztethetjük meg. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek a történeti forrásokkal általában foglalkoznak. A másodikba azok, amelyek az írott, elsősorban a levéltári forrásokkal foglalkoznak. Ezeket levéltári forrástudományoknak nevezhetjük. A harmadikba pedig azok, amelyek a múlt tárgyi, általában múzeumokban Őrzött, emlékeit vizsgálják. Ezeket tárgyi forrástudományoknak hívhatjuk. Forrás minden olyan élő vagy élettelen személy vagy dolog, amely valamire vonatkozólag tájékoztatást, információt tud adni. A múltról tájékoztató forrásokat nevezzük történeti forrásoknak. Ezek között írott forrásokat és tárgyi emlékeket különböztethetünk meg. Tágabb értelemben az írott források is tárgyi emlékek. Élő forrásokról is beszélhetünk, ezek azok a személyek, akik szóbelileg nyújtanak tájékoztatást, akár a múltra, akár a jelenre vonatkozólag. A szóbeli tájékoztatásból, ha írásban rögzítik, írott forrás lesz. A forrásokkal általában foglalkozó tudományágak között, tárgyuk alapján, kettőt különböztethetünk meg: a forrástant és a forráskutatást. A forrástan a különböző forrásokkal elméletileg foglalkozik. Forrásismeretnek is nevezik. Megállapítja, hogy milyen források vannak, rendszerezi a források különböző fajtáit és típusait. A forráskutatás, amelyet forrásvizsgálatnak, forráselemzésnek és forráskritikának is neveznek, a források felkutatásának és felhasználásának módszertani, inkább gyakorlati kérdéseit tárgyalja. A levéltári forrástudományok a levéltári forrásanyaggal, annak egyes részeivel foglalkoznak. Tárgyuk alapján több válfajukat különböztethetjük meg. Az irattan, amelyet írástannak is szoktak nevezni, az egyes iratokat egészükben vizsgálja. Az egyes iratok különböző részeivel, illetve sajátosságaival (anyaguk, koruk stb.), külön forrástudományok foglalkoznak. Amennyiben a könyvtári iratokat és a múzeumokban őrzött feliratokat is iratoknak tekintjük — az irat szó tágabb értelmében azok — az irattannak 3 részét különböztethetjük meg: a levéltári, a könyvtári és a múzeumi irattant. A levéltári irodalom körébe csak a levéltári irattan tartozik, a levéltári intézmények csak ilyen irattani kiadványokat készítenek, itt csak ezekről szólunk. A levéltári irattant a köznapi szóhasználatban egyszerűen irattannak hívják, így nevezzük mi is. Az irattannak időrendi alapon két részét különböztetjük meg: az oklevéltant és az ügyirattant. Az oklevéltan vagy diplomatika a középkori levéltári iratok kérdéseivel foglalkozik. Oklevéltannak azért nevezik, mert a középkorból fennmaradt levéltári iratok többsége oklevél.