Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Ember Győző: Levéltári kiadványok / 171–195. o.

178 Ember Győző Az ügyirattan vagy aktatan az új- és legújabbkori iratokat vizsgálja. Ügyirat­tannak azért nevezik, mert az új- és legújabbkori levéltári iratok közül a legtöbb és a legjellegzetesebb az ügyirat vagy akta. Az iratfajták alapján, amelyekkel foglalkoznak, több részét különböztethetjük meg az irattannak. Ilyenek a titkos iratokat vizsgáló kriptográfia, a gazdasági iratok­kal foglalkozó gazdasági irattan, az irodalmi kéziratokat elemző' irodalmi kézirat­tan stb. A felirattan vagy epigráfia, bár nevében az „irattan" szó benne van, nem a levél­tári, hanem a múzeumi irattan körébe tartozik. A múzeumokban levő feliratokkal a levéltári intézmények legfeljebb mint összehasonlító anyaggal foglalkoznak. A fel­irattant felirattörténetnek is nevezik. A írástörténet vagy paleográfia a különböző korokban használt iratanyagokkal, íróeszközökkel és írásjelekkel foglalkozik. Egyesek az új- és legújabbkori írástörté­netet neográfiának nevezik. Az írástörténet egyes részei kezdenek Önállósulni: így a papírt vizsgáló papiroló­gia, a vízjellel foglalkozó vízjeltan stb. A pecséttan vagy szfragisztika avagy szigillográfia a levéltári iratokon, vagy másutt található pecsétekkel, az egyes iratnak tehát csupán egyik részével foglalkozik. A címertan vagy heraldika vizsgálatának tárgya a levéltári iratokon, vagy másutt található címerek, tehát ugyancsak az egyes iratok részei. A kortan vagy kronológia a levéltári iratok keltezését és általában az időszámítás kérdéseit vizsgálja. Az archontológia a különböző szerveknél tisztséget viselt személyek megállapí­tásával foglalkozik, és ezeket ún. méltóságsorokban foglalja össze. A leszármazástan vagy genealógia a családi kapcsolatokat vizsgálja, és leszárma­zási táblázatokat, családfákat és ősfákat állít össze. Az onomasztika a tulajdonnevek fejlődését kutatja. A toponimia a helynevekkel, a hidronimia a víznevekkel, az antroponimia az embernevekkel foglalkozik. A történeti mértéktan vagy metrológia a múltban használt különböző mértékek meghatározásával foglalkozik. Napjainkban újabb levéltári forrástudomány van kialakulóban: a történeti grafológia, amely történeti személyek írásából jellemvonásaikat próbálja meg­állapítani. A felsorolt levéltári forrástudományok a levéltári iratok használatát könnyítik meg, készítésükkel a levéltári intézmények egyik rendeltetésüknek törekszenek minéí jobban megfelelni. A tárgyi forrástudományok közül három tekinthető a levéltári forrástudomá­nyokhoz közelállónak, azok rokontudományának. Az éremtan vagy numizmatika az érmeket és az érméket, azaz az ércpénzeket vizsgálja. A történeti képtan a történeti személyekről, tájakról, helységekről, eseményekről fennmaradt képekkel foglalkozik. Egyik része a történeti arcképtan vagy ikonográfia, amelynek vizsgált tárgyai a történeti személyekről fennmaradt arcképek. A levéltári intézmények a tárgyi forrástudományokat rendeltetésszerűen nem művelik, ilyen tárgyú levéltári kiadványokat nem készítenek. Eredményeiket azonban kiadványaik készítésénél felhasználják, elsősorban a kiadványok apparátusában, amelyről később lesz szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom