Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.
108 Kubinyi András 4. A kancellária önállósulása III. Béla idejében A gyermektelenül elhunyt III. Istvánt öccse, III. Béla (1172—1196) követte a trónon. Okleveleivel a magyar diplomatikai irodalom részletesen foglalkozott, 364 ezért az alábbiakban ennek eredményeit felhasználva inkább csak azzal foglalkozunk, amiben előző fejtegetéseink alapján azt kiegészíthetjük. A kancelláriai ügyvitel megszervezésében a középkortól kezdve Magyarországon a köztudat is jelentős szerepet tulajdonított uralkodásának: állítólag ő vezette volna be az násbeli petíciók benyújtását. 365 Ez ugyan nem látszik valószínűnek, 366 azonban a király valamiféle, az oklevéladást szabályozó reformjára szoktak következtetni egy 1181-es királyi oklevél arengájából, illetőleg narratio-jából. 367 Általában csupán a szöveg második részét idézik, éspedig olyan értelemben, hogy III. Béla „bevezeti az írásbeliséget". 368 Mezey a szöveg első felét is bevonva az értelmezésbe, rámutat, hogy ez az intézkedés a magánjogi Írásbeliségre vonatkozik. 369 Valóban, az oklevelet a király egy, a jelenlétében történt birtokeladásról állíttatta ki. Mindezek ellenére az 1181-es oklevél felhasználhatósága egy általános érvényű királyi intézkedés bizonyítására megkérdőjelezhető. Marsina mutatott rá arra, hogy a szöveg az „obliviomemoria" típusú arengák közé is beillik, és ezért helyesebb lenne nem annyira ehhez az arengához kapcsolni a kancelláriai reformot. 370 Az oklevéllel azonban más 364 Ld. fenn, 7. j. 365 Chron. Hung. Comp. saec. XIV. c. 171: „Postea regnavit Béla fráter eius, qui fures et latrones persecutus est et petitionibus loqui (sic) traxit originem, ut Romana habet curia et imperii." SSrerHung I. k. 462. — Majdnem azonos szöveggel: Simonis de Keza Gesta Hungarorum c. 69. Kiadva uo. I.k. 183. 366 Szentpétery, Okit. 73: „ha az írásbeli petíciózás elrendelését még korainak látszik is az ő idejére tenni..." Más forrásból tudjuk, hogy a petitiók használatát IV. Béla (1235—1270) vezette be, és így valószínű, hogy a krónikaírók ezt a forrást vetítik vissza III. Béla korára. Vö. Mályusz Elemér, Az V. István-kori gesta. (Értekezések a történeti tudományok köréből, Űj sorozat 58.) Bp., 1971, 14. > 367 RA 130: „Quoniam ex defectu na tűre humane in memóriám rerum preteritarum per temporum successus de facili surrepit oblivio, dignum est scripto supportari et confirmari, quod inter legitimas contractum est personas. Quatinus scripti confirmatione et virorum idoneorum testificatione inviolabiliter constet inconcussum, quod ego B(ela) illustrissimus rex Hungarie considerans et in futurum mee regie maiestati precavens, ne aliqua causa in mei presentia ventilata et definita in irritum redigatur necessarium duxi, ut negotium quodlibet in audientia celsitudinis mee discussum scripti testimonio confirmetur..." — Fejérpataky, III. Béla i. m. 4, 1900-ban az írásbeliség elrendelésére vonatkozó (azaz az intitulatio után következőt) arenga-nak nevezte, tanulmánya német variációjában azonban (Fejérpataky, Die Urkunden i. m. 222) a „ne aliqua causa"-tól a „testimonio confirmetur"-ig terjedő — és az írásbeliségre vonatkozó — szakaszt narratio-nak veszi. — Kumorovitz, A középkori magyar... i. m. 13. o. 91. j. valamint Richard Marsina, Urkundenbuch der Slowakei und sein Programm, Studia Historica Slovaca 3 (1965) 276. o. 58. j. a teljes jegyzetünk elején idézett szöveget arengának fogják fel. Kétségkívül értelmileg az arenga kiegészítésével van dolgunk, a szöveg összetartozik. 368 Vö. Hóman Bálint és Szekfű Gyula, Magyar történet, I. k. 2 Bp., 1935, 406. — Guoth i. m. 29—30. 369 Mezey, Ungarn und Europa i. m. 268. — Más helyen uő., A latin írás i. m. 285—288 az 1181-es intézkedést úgy értelmezi, mint „a III. Béla által rendezett magyarországi írásbeliség"-et (285. o.), illetve, hogy ebben az oklevélben „III. Béla a magánjogi ügyletek írásba foglalását kötelező formában elrendelte". (288. o.) 370 Marsina, Urkundenbuch i. m. 276. o. 58. j. — Megjegyzendő, hogy Szentpétery, Okit. i. m. 73, maga is erőteljesen feltételes módban fogadja el az 1181-es oklevélhez fűződő hagyományos magyarázatot. Az általa uo. idézett másik 1181-es arenga (RA 131: „que tam a nostra regia maiestate et munificentia, quam ab illustribus viris sive quibuscumque dei fidelibus sub nostra potestate degentibus dei ecclesiis sunt collata, regia auctoritate íírmare et privilegiis perpetuare proposui") tulajdonképpen szintén a „Topos der Schriftlichkeit der Rechtsgeschäfte" sorába tartozik, vö. Fichtenau, i. m. 131—135. — Értelmileg az imént idézett 1181-es arengával függ össze egy 1183-as oklevélé,
