Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Nagy István: Departamentum, referáda, büró a Helytartótanács ügyintézésében, 1783–1848 / 129–139. o.
130 Nagy István veket vezettek ezekhez, az iratokat a tanácsi döntés után a bizottságokhoz beosztott titkárok fogalmazták meg. E két bizottság volt tulajdonképpen a helytartótanács két első departamentuma, amelyben a szakcsoportok szerinti elkülönülést és az előadói rendszert együttesen már 1783 előtt megvalósították. 2 Ilyen előzmények után került sor II. József alatt, 1783-ban a helytartótanács legnagyobb szabású ügyviteli reformjára, a departamentális (ügyosztályi) rendszer megvalósítására. A departamentális rendszer a helytartótanács egész feladatkörét szakcsoportokra, osztályokra bontotta, s ezek elintézésére előadókat jelölt ki. Ezzel tökéletesítette a bizottsági rendszer által még felemás módra létrehozott szakcsoportosítást, de rendszeresebbé tette és a departamentumok ügyköri beosztásához idomította az előadói rendszert is. A departamentális rendszer 1783 végétől a tanácsülés tárgyalási rendjét is megváltoztatta. Az előadó-tanácsosok ezentúl departamentumok szerint iktatószámok sorrendjében ismertették javaslataikat, s megszűnt a királyi rendeletek, majd átiratok, jelentések, fogalmazványok szakcsoportosítás nélküli előterjesztése. Ezek az ismertetések ezentúl az egyes iratokról felvett véleményívek (phylerae votorum) voltak, amelyeket mint tanácsülési jegyzőkönyv-tervezeteket departamentumok szerint először az iktatóhivatalban, 1785-től kezdve azonban az előadó-tanácsosok, illetve a hozzájuk beosztott személyek a burokban készítettek el. A véleményív, illetve jegyzőkönyvi tervezet az iratról készült kivonatot és az elintézési javaslatot tartalmazta. A javaslatokat változtatással vagy változtatás nélkül a tanácsülés hagyta jóvá, az esetleges változtatásokat rögtön az ülésen vagy közvetlenül azután jegyezték fel. A különösebb intézkedést nem igénylő kurrens ügyek jegyzőkönyveit nem is vitték a tanácsülés elé, hanem megvitatás nélkül maguk az előadók hagyták jóvá. A tanácsosok a tanácsülésen rangjuk és szolgálati idejük szerint ismertették a hozzájuk tartozó departamentumok ügyeit. 3 A helytartótanácsi levéltárban a departamentumok vagy magyar nevükön ügyosztályok, osztályok iratai külön iratállagok formájában maradtak korunkra. Minden departamentum iratanyagában tanácsülési jegyzőkönyvek, ügyiratok, betűrendes név- és tárgymutatókkal felszerelt lajstromkönyvek, ügyviteli segédkönyvek, irattári kezelőkönyvek találhatók. Mindezek csak magára az ügyosztályra vonatkoznak, tehát már ebből is látható, a departamentális rendszer az ügyirat kialakulásának kezdeti fázisától, az anyag iktatásától kezdve, az utolsó mozzanatig, vagyis az iratok irattári elhelyezéséig, érvényesült. A helytartótanácsi departamentális rendszert a levéltári irodalom elég alaposan kielemezte, az ügyintézés mozzanatait részletesen megvilágította, az ügyosztályi iratok tartalmát, irattári rendszerét is leírta. A további kutatás, főleg a helytartótanács ügyintézésére vonatkozó iratok tanulmányozása azonban a tárgyi csoportosításnak, a departamentumok előadói rendszerének, a departamentumnak, mint a hatóság szervezeti egységének további megvilágítására, az ismertetés további finomítására ad lehetőséget. E feladat el2 Uo. 29—33 és 76—78. Az előadói rendszerre és az első ügyosztályokra, illetve a tanulmányi és úrbéri bizottságokra. Vö. Felhő Ibolya—Vörös Antal, A helytartótanácsi levéltár. Budapest, 1961. 192 skv. lapokat az úrbéri bizottságra és 262 skv. lapokat a helytartótanácsi tanulmányi bizottságra. 3 Felhő Ibolya—Vörös Antal i. m. 140., Ember Győző i. m. 84—85, 94—96. 4 Ember Győző i. m. 127—128. 5 Országos Levéltár, C92. Acta directoratus cancellariae officii. 1784—1848. Ezek az összeállítások „repartitio referadarum; schema repartitionis departamentorum; tabella dominos referentes, expedientes, extrahentes cum suis supplentibus secundum departamenta exhibens" címeken maradiak fenn az irodaigazgatóság irataiban.
