Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Nagy István: Departamentum, referáda, büró a Helytartótanács ügyintézésében, 1783–1848 / 129–139. o.

Departamentum, referáda, büró 1783—1848 131 végzését azért tartjuk lényegesnek, mert a két 1848 előtti kormányhatóságunknak, a helytartótanácsnak és a kamarának ügyoszályi rendszeréből fejlődött ki a polgári korszak minisztériumainak és nagyobb hatóságainak ügyosztályi rendszere. A legfontosabb iratanyag, mely az előbb érintett problémákra bővebb tájékoztatást nyújt, a helytartótanácsi irodaigazgatóság iratanyaga (Acta directoratus cancellariae officii. 1784— 1848). Az ügyosztályi rendszer bevezetése fontos változást hozott az irodaigazgató tanácsos életében. Elvesztette befolyását az ügyintézés közvetlen irányítására, ezt a helytartótanács elnöke és az ügyosztályok vezetői vették át tőle. Egyébként továbbra is fontos szerepe volt a helytartótanács munkájában, hiszen ő volt a személyzeti és szervezeti ügyekkel foglalkozó kebelbéli ügyosztály (departamentum gremiale) vezetője, és ő felügyelt a segédhivatalokra is.

4 Igen fontos feladata volt ezenkívül — ezt az eddigi irodalom nem emelte ki — a departamentumok előadói és ügyintézői beosztásának összeállítása. Ezt az irodaigazgató javaslat formájában tette, és az ő javaslata alapján a helytartótanács elnöke (a nádor) hagyta jóvá a beosztást elnöki rendelettel. Ezek az előadói és ügyintézői beosztások részletes felvilágosítást adnak a departamentumok belső szerkezetéről.

5 Az irodaigazgatói iratokban a departamentum mellett két kifejezéssel találkozunk gyakorta, mégpedig a referáda és büró (a francia bureau szóból) kifejezésével. E három kifejezésben rejlő tartalom elemzésének a segítségével az eddiginél behatóbban és részletesebben ábrázolható a helytartótanács departamentális (ügyosztályi) rendszere. A departamentum a kormányhatósági gyakorlatban a hatóság egy osztálya mellett lehetett a számvevőség osztálya, de általában használhatták a hatóság egyes részeinek (irodák, segédhivatalok) a megjelölésére is. A helytartótanács esetében mindig ügyosztályt, hatósági osztályt kell érteni rajta. Az eddigi megállapítások szerint a departamentum olyan hatósági osztály volt, amelyre a helytartótanács feladatkörének egy-egy meghatározott csoportját, ágát bízták rá. E departamentumoknak állandó személyi státusuk volt, egy vagy több előadó, titkár, fogalmazó foglalkozott ügyeivel. Az ügyosztály titkára és fogalmazója az előadó vezetése alatt dolgozott. A departamentumhoz beosztott tisztviselők az eddigi felfogás szerint állandóan és kizárólagosan csak a departamentum feladatkörébe tartozó ügyeket intézték, s így e feladatkör ügyeinek intézésében nagy jártasságot szereztek.

6 Megjegyezzük, hogy a helytartótanácsi számvevőség osztályait is departamentumoknak hívták. A departamentumok előadói és ügyintézői beosztását feltüntető irodaigazgatói kimutatások

7 általában felsorolják a helytartótanács departamentumainak nevét, az előadó tanácsosok (referentes), ezek helyetteseinek (supplentes), az ügyintéző titkárok (expedientes), az iratkivonatoló fogalmazók (extrahentes) nevét, minden ügyintézőnél és kivonat-készítőnél feltüntetve a helyetteseket (supplentes) is. Az ügyintéző titkárok készítették el a tanácsülési jegyzőkönyvek (a jóváhagyott véleményívek) alapján a fogalmazványokat, gondoskodtak ezeknek elnöki és taná6 Felhő Ibolya—Vörös Antal i. m. 28—29. 7 Ilyen kimutatások találhatók pl. C 92. Acta directoratus canc. officii. 932. sz. alatt az 1784., 66. sz. alatt az 1811., 171. sz. alatt az 1814., 200. sz. alatt az 1819. évi, 269. sz. alatt az 1824. évi, 468. sz. alatt az 1828. évi, 1038. sz. alatt az 1835. évi referensi és ügyintézői beosztásokra. Több esztendőben csak módosításokról van szó. A referádák új beosztását akkor készítették el, amikor nagyobb személyzeti változások következtek be, vagy az ügykörök nagyobb átcsoportosítása történt meg. A tanulmány végén található 1—3. sz. melléklet e kimutatások alapján készült.