Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Manolescu, Radu: A latin írás a középkori Havasalföldön és Moldvában / 49–57. o.

54 Radu Manolescu Az ünnepélyes oklevél—minuszkulát (minuscula diplomatica, notula formatá) csak a fontosabb dokumentumok: politikai szerződések, kereskedelmi kiváltságadományozások esetében, és néha a határon túli címzettekhez intézett levelek esetében használták. A különösen a XIV. század végére és a XV. század elejére jellemző töredezett vonalú és szálkás benyomást keltő oklevél—minuszkulával párhuzamosan használták a XV. század második felében olyan oklevél—minuszkulát is, melynek betűi a humanista írásmód befolyása révén kissé kerekítettebbek. Az oklevél kurziva {cursiva diplomatica) a XV. század második felében volt elterjedtebb, és szinte kizárólag külföldre küldött levelek esetében használták. Ez olyan átmeneti írásmód az ünnepélyes oklevélírás és a kurziva között, mely különböző arányokban mindkét írásmód egyes elemeit magában foglalja. így kinézésre rendezett és tetszetős — e tulajdonságait az ünnepélyes oklevél—írásból örökölte —, másfelől megfigyelhető benne a nagyfokú folyamatosság, sietősebben írt betűk, több ligatúra és rövidítés: ezeket a sajátosságokat a kurzív írásmódtól kölcsönözte. Mint az ünnepélyes oklevélírásnak, a kurzív dokumentum írásmódnak is van egy régebbi töredezett és szálkás kinézésű variánsa és egy újabb változata, melynek betűi a humanista írásmód hatására kissé kerekítettebbek. A folyóírás {cursiva currens) a legpraktikusabb, tehát a legelterjedtebb írásmód volt. Folyamatossága (kurzivitása) következtében leginkább levelezésnél használták. Valamennyi variánsának közös vonása a betűk megformálásának gyorsítása különféle eljárásokkal: több egymást követő betűnek a toll felemelése nélküli leírása, sok ligatúra és sok rövidítés; néhol a leírás gyorsasága miatt a betűk apró vonalkákká és pontokká redukálódnak, melyek inkább csak szuggerálják, mint visszaadják a betűk formáját. Minthogy a kurzív a leghasználtabb gótikus írásmód, ennek körében jelent meg különösen a XV. század közepe táján a legtöbb változat. Ezek közül a legjellegzetesebbek: az egyik, mely a vastag testű betűk, a rövid kiálló vonalak és a sorok közti szűk tér miatt a zsúfoltság benyomását kelti, továbbá a másik, amely vékony testű betűi, vékony és hosszú kiálló vonalai és a sorok közötti szélesebb távköz révén levegősebb és kellemesebb benyomást nyújt és a finomságnak, az idegességnek az érzetét kelti az olvasóban. A humanista írásmód A reneszánsz és a humanizmus havasalföldi és moldvai befolyásának hatása az írásmód területén is érvényesült. A Havasalföld és Moldva részéről Erdéllyel, Magyarországgal, Lengyelországgal, egyes olasz államokkal és a pápai udvarral fenntartott kereskedelmi, diplomáciai és levelezési kapcsolatok, valamint egyes ezekből az országokból érkezett művelt emberek révén a humanista írásmód a XV. század utolsó negyedétől kezdve megjelent és elterjedt a két román országban is. A XV. század utolsó negyedétől kezdve a humanista írásmódot a gótikus írásmóddal párhuzamosan használták, mely utóbbin a kerekded formák kezdtek érvényesülni, hogy végül fokozatosan átadja helyét a humanista írásmódnak. Moldvában a humanista írásmódot a XV. század nyolcvanas éveitől kezdve kezdték használni §tefan cel Mare-nak az erdélyi városokkal és a pápai udvarral folytatott levelezésében. Ezekben a levelekben egy harmonikus, elegáns humanista kurzív írásmódot használtak, melynek betűi kerekdedek és finom ívelésűek, apró