Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve, 1874–1974 / 13–47. o.
Az Országos Levéltár száz éve 1874—1974 33 idevágó — főleg levéltár — ismertető, levéltártörténeti és kisebb számban le véltártani és történeti forrástudományi — cikkek, nagyobb monográfia azonban csak 2 került kiadásra, egy török diplomatikai és egy hivataltörténeti kötet, az előbbi német nyelven is, 41 mindkettő szerzőjének egyéni kezdeményezésére, nem pedig az intézmény tervszerű kiadvány készítő munkájának gyümölcseként. Az egyéni kezdeményezés, az egyéni érdeklődésnek megfelelő tudományos kutatómunka jellemezte a Levéltár tudományos dolgozóinak tevékenységét. Ebben az időszakban is jeles történészeket, akadémiai tagokat találunk a Levéltár tudományos státusában. Az egyetemek történelmi tanszékeire számos levéltárost hívtak meg az intézményben dolgozók közül. A Levéltár tudományos jellegének erősödésével az igazgatási jelleg rovására együttjárt a levéltárosok történészi képzettségének előtérbe kerülése a jogászi felkészültséggel szemben. Csánki Dezső főigazgató 1930-ban arról panaszkodott Klebelsberg Kunóhoz írt levelében, hogy a jogászok kihalnak a Levéltárból. A főhatóság megváltozása után, különösen a húszas évek végétől kezdve, már nem kívánták meg a Levéltárba kerülő új dolgozóktól sem a fogalmazói, sem a kezelői szakvizsgát. Egy-ketten még jelentkeztek ezekre a vizsgákra, lassan azonban már senki sem törődött velük. A bölcsészeti doktorátus lett a fő követelmény a tudományos levéltárosokkal szemben. Polgári korszakának második, 1945-ig terjedő szakaszában, az Országos Levéltár tovább haladt fejlődésének azon az útján, amely oda vezetett, hogy a történettudománynak legerősebb országos kutatóbázisa lett, a Teleki Pálról elnevezett komplex kutatóintézet megszervezéséig az 1940-es években az egyetlen olyan intézménye az országnak, nem számítva az egyetemi tanszékeket, amelyek azonban a tanszékvezető professzoron kívül más személyzettel nem rendelkeztek, ahol történészek hivatali feladataik elvégzése mellett erejük és idejük java részét kutatómunkára fordíthatták. Hogy ez a kutatómunka nem a levéltártudománynak, hanem a történettudomány igen különböző ágainak vált a javára, azok eredményeit gazdagította, az éremnek a másik oldalára tartozott. A fejlődésnek ez a polgári korszakra oly jellemző irányzata 1945-ben megszakadt. Az a gyökeres átalakulás, amely Magyarországnak politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében a felszabadulást követően, a szocialista viszonyok fokozatos kibontakozása során bekövetkezett, a levéltárügyet sem kerülte el, az Országos Levéltár történetében is új korszakot hozott. * Az Országos Levéltár fejlődését történetének szocialista korszakában, annak is első szakaszában, amely 1970-ben zárult, csak legfőbb vonásaiban tekintem át, nem azért, mintha kevesebb lenne a róla mondható, mint a kapitalista korszakról, hanem mert részletesebben foglalkoztam vele egy 1970-ben megjelent tanulmányomban, amelyre legyen szabad az érdeklődők figyelmét felhívnom. 42 41 Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába. 1. füzet. Bp. 1926. — Ua.: Einführung in die osmanisch-türkische Diplomatik der türkischen Botmässigkeit in Ungarn. Lif. 1. Bp. 1926. —- Ember Győző: A m. kir. helytartótanács ügyintézésének története. 1724—1848. Bp. 1940. 42 Ember Győző: Az Országos Levéltár 25 éve. (1945—1969.) Levéltári Közlemények, 41.évf. 1970.
