Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - IRODALOM - Székely Vera: Répertoire des ministéres Canadiens depuis la Confédération, 1er juillet 1867-1er avril 1973. (A kanadai minisztériumok címtára a Konföderációtól kezdve, 1867. július1–1973. április 1.) / 321–323. o.

Irodalom 321 annak ellenálló városi vezetőréteg ellen irányultak. Az események azonban egyre óvatosabbá tették a bécsi udvart, melynek ügyelnie kellett arra, hogy a mozgalmak ne fajuljanak zavargássá. Az 1750es évektől kezdve a kir. biztosokat már az „összeütközések elkerülésének" utasításával küldik a városokba. Az udvar számára sokkal veszélytelenebbnek látszott a polgárságot igazgatási területen, választott szervén, az electa communitason keresztül erősíteni. A választott község és a szószóló szerepének növelése a polgárok alsóbb rétegeinek erősítését szolgálta, annak veszélye nélkül, hogy bármilyen megmozdulásra kerüljön sor. Ezt a célt szolgálták a bécsi udvarnak a választott községekkel kapcsolatban hozott intézkedései. Ebbe a vonalba esett a szószólóknak adott 1781. évi utasítás is. Ennek legfontosabb pontja szerint u.i. a tribunus plebis közvetlenül a magyar kamaránál tehetett jelentést, ha a városi igazgatás, különösen a gazdálkodás ellen kifogása volt. Ezzel az intézkedéssel a szószóló a városi igazgatás fontos ellenőrző szerve lett. Ez adja meg a Józsefi utasítás igazi értelmét. Kállay István REPERTOIRE DES MINISTÉRES CANADIENS DEPUIS LA CONFÉDÉRATION I

er JUILLET 1867—

I

er AVRIL 1973 (A kanadai minisztériumok címtára a Konföderációtól

1 kezdve, 1867. július 1 — 1973. április 1.) A kanadai országos levéltár (Archives Publiques du Canada) kiadásában 1957-ben angol nyelven, majd egy évvel később, 1958-ban francia fordításban is megjelent a kanadai minisztériumok első címtára.

2 A nagy körültekintéssel szerkesztett munkát a történettudományban egyre nagyobb figyelemmel kísért archontológiai kiadványok közé sorolhatjuk. A Repertóriumot a szerkesztők feltehetően valamely, a sematizmusokhoz és egyéb egykorú címtárakhoz hasonló, hiánypótló kézikönyvnek szánták, amelyben egy százéves időszak vezető államhivatalnokainak névsorát teszik közzé minisztériumi szinten. Minisztériumon azonban csak az egymást követő kormányok tagjait, és nem a teljes apparátust értik. E részleges rekonstrukció fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a kabinetek tagjait és a hivatali állásaikkal kapcsolatos szinte valamennyi mozzanatot 272 oldalas munkában lehet bemutatni. A címtár használatát nagymértékben megkönnyíti világos és áttekinthető fel építése, amelynek módszertani alapja a legkézenfekvőbb rendszerezési elv: az abc-rend. A kötet érdemi része kétféle (minisztériumok szerinti és személyi) bontásban az abc-rendet követi. A címtári részt a betűrendes mutató és egy rövid, csaknem szűkszavú (a kinevezések módjával és a hivatalbalépések időpontjának meghatározásával foglalkozó) bevezetés egészíti ki. Az első rész (terjedelmében is ez a jelentősebb, 178 oldal) az 1867—1973-ban kormányon volt húsz kabinetet ismerteti időrendben, ill. a kormányfők egymás utáni sorrendjében. Az egyes kormányokon belül a minisztériumok (s néhány olyan főhatóság, amelynek vezetője a kormány tagja) abc-rendjében következnek a miniszterek (a tárca nélküli miniszterek), nevüknek, hivatalba lépésük és távozásuk időpontjának felsorolásával. A minisztereken kívül megtaláljuk még a miniszterhelyetteseknek, az államtitkároknak, az indián-ügyek főintézőjének, az adóügyek főnökének és a Titkos tanács elnökének (mint a kormány tagjainak) a névsorát. Majd 1892-től (az 5. kormány alatt) néhány olyan főtisztviselőét is (vámügyi megbízott, belső jövedelemügyi megbízott, a kanadai főügyvivő), akik miniszteri rangot viselnek ugyan, de nem tagjai a kormánynak és nem vesznek részt a minisztertanács ülésein. 1916-tól (a 9. kormány idején) megjelenik a parlamenti titkárok és altitkárok névsora, akiket az Alsóház tagjai közül választanak abból a célból, hogy a minisztereket távollétük alatt vagy akadályoztatásuk esetén helyettesítsék. Feladataik miniszteri szintűek, tagjai a minisztériumnak,

3 a kormánynak azonban nem. A 16. kormány alatt (1943-ban) nevezték ki először az ún. parlamenti összekötőket (adjoints parlamentaires), akik nem voltak tagjai sem a kabinetnek, sem a minisztériumnak. Kinevezésük feltehetően összefüggésben volt a háború alatt megszaporodott kormányzati teendőkkel, mint ahogy erre utal a minisztériumok számának növelése is. (Az előző 15 kabinet 20, a 16. kabinet 31 szakminisztériumból állt, s ebből 16 tárcának és a Titkos tanács elnökének volt parlamenti összekötője, megközelítve az előző kormány teljes létszámát.) 1959-beii a parlamenti összekötői tisztséget megszüntetik és visszaállítják a parlamenti titkári, (altitkári) állásokat. Ezért a 18. kormány alatt (1957—1963) egyaránt találunk parlamenti összekötőket — 1958-ig — és fi— 1959-től — parlamenti titkárokat, részben azonos személyeket. 1 1867-ben Quebec, Ontario, New Brunswick és Üj Skócia tartományok szövetségre léptek Nagybritannia fennhatósága alatt. 2 Az angol nyelvű kiadás címe: Guide to Canadien Ministries since Confederation July 1, 1867 — april 1, 1973. (Public Archives of Canada, Ottawa, 1974.) Az ismertetés az 1974-es francia nyelvű, bővített kiadás alapján készült. 3 A minisztérium az államapparátus valamennyi legfőbb szervének (minisztériumok, országos főhatóságok) vezetői fogja össze, — a kormány ennél szűkebb: csak a miniszterek, tehát a kifejezetten politikai funkcionáriusok a tagjai. \