Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - IRODALOM - Székely Vera: Répertoire des ministéres Canadiens depuis la Confédération, 1er juillet 1867-1er avril 1973. (A kanadai minisztériumok címtára a Konföderációtól kezdve, 1867. július1–1973. április 1.) / 321–323. o.

322 Irodalom A minisztériumok és a kormány tagjainak felsorolásán kívül megemlítik még a kormányok pártállását (liberális, konzervatív, liberális-konzervatív, egyesült) s a kormányra lépés és lemondás napját. A kabinetek kormányzatának időtartama elég változatos: 2 hónap és 14 év között. Az első részt (a kötet jobb oldalán levő) részletes jegyzetek egészítik ki a kormány tagjainak egyidejűleg betöltött tisztségeiről, a további kinevezésekről és a miniszteri állások megszervezéséről vagy megszüntetéséről. Az átszervezések — mint mindenütt az államigazgatásban — elég gyakoriak. Jóformán valamennyi kabinetben találkozunk kisebb-nagyobb változásokkal; új tárcák szervezésével, a hatáskörök összevonásával vagy kiterjesztésével. A jegyzetekben minden esetben hivatkoznak az átszervezést kimondó törvényre, s ez nagy érdeme a szerkesztőknek, mert ilyen módon nyomon követhető a kormányban és a minisztériumban történt minden változás és mindazon jogszabály, amely ezt elrendelte. A kormány és a minisztérium tagjainak hivatali pályafutására utaló jegyzetekkel kapcsolatban két észrevételünk van. A miniszterek (miniszteri rangban levő főtisztviselők) hasonló szintű kinevezéseinek ismertetése itt felesleges, mert ezek az adatok a második részben (a Függelékben) is megtalálhatóak. Az egyidejűleg s a hivatalból betöltött tisztségeket és az átszervezéseket viszont keresztmutatózással (voir ci-dessous) oldják meg, ami szükségtelenül bonyolulttá teszi azt a képet, amelyet a szerkesztők a kormány struktúrájáról és a kabinet tagjairól bemutatni szándékoznak. A második rész, amint arról az imént már szó volt, a Függelék (Appendice), amelyben a nevek abc-rendjében közlik (a születési és halálozási évszám feltüntetésével) az egymás után viselt hivatalokat, a kinevezéseket a Titkos tanácsba, az Egyesült Királyság Titkos tanácsába és a Szenátusba; a hivatalok és a szenátorság pontos időtartamát s a titkos tanácsosi eskütétel időpontját. Ebben a részben tehát személyi bontásban ismerjük meg a kanadai minisztérium keresztmetszetét és a kanadai államférfiak sokszor többévtizedes politikai pályafutását.

4 Egy több mint százéves időszakot átfogó munkánál nem kifogásolható ugyan, de mégis megjegyezzük, hogy a hivatali pályafutások ismertetése csak a miniszteri vagy miniszteri rangú tisztségek felsorolására szorítkozik. Arra semmilyen utalás sincs, hogy a címtárban szereplő magas rangú államhivatalnokok hol és mikor indultak el közhivatali pályájukon. Azok a parlamenti titkárok és összekötők pl., akik megrekedtek ebben a tisztségben és nem jutottak el a miniszteri tárcáig, be sem kerültek a Függelékbe. Ugyanakkor az első részben a miniszterek névsora után szerepelnek mint a kormányzathoz tartozó olyan tisztviselők, akiknek feladatai miniszteri szintűek. Ennek a szerkesztési elvnek a következtében nem egyezik az első részbe, a Függelékbe (amely tulajdonképpen az első rész bővített névmutatója) és a tényleges Névmutatóba (Indexbe) felvett nevek száma. Ez utóbbiban a címtárban szereplő valamennyi személynevet megtaláljuk (492-t; a Függelékben 383-at) s így egy szokásos abc-rendes névmutató egészíti ki az első és a második részt. A kötet szerkesztői hangsúlyozottan fontosnak tartják és részletesen elemzik a kormány megalakulásának (az első nap) és megszűnésének vagy lemondásának (az utolsó nap) időpontjára és a kinevezések módjára vonatkozó adatokat. (Mindkét kérdést a megfelelő törvényekkelés jogszabályokkal dokumentálva tárgyalják.) A kormány megalakulásának általában azt a napot tekintik, amikor a miniszterelnök (mint a kormány elnöke vagy mint a magának fenntartott tárca minisztere) leteszi a hivatali esküt, kormányzása pedig akkor szűnik meg, ha a miniszterelnök meghal, vagy a főkormányzó elfogadja a lemondását. 1920 előtt a miniszterelnök (s ipso facto a kormány) lemondását automatikusan elfogadták abban a pillanatban, amikor azt benyújtotta. A miniszterek azonban a helyükön maradtak mindaddig, amíg az új miniszterelnök nem fogadta el lemondásukat, vagy nem került sor az új kinevezésekre. 1920 óta a miniszterelnök hivatalosan csak akkor nyújtja be lemondását, amikor az új kormány megalakult. A miniszterek kinevezésére 1959-ig a miniszterelnök szóban, majd ezt követően a főkormányzóhoz intézett levelében tett javaslatot. (A miniszterek egyben tagjai a Titkos tanácsnak és megkapják a „honorable" címet; a miniszterelnökök többsége s néhány miniszter az Egyesült Királyság Titkos tanácsának is a tagja s ebbeli minőségében a „trés honorable" cím birtokosa.) A kinevezések dátumát a hivatalos lap (Gazette officielle du Canada) alapján állapították meg, s más forrásra (az idézett törvényeken kívül) nem hivatkoznak. A tiszteletre méltóan tömör munkából hiányzik a kiadvány műfajának meghatározása, az összeállítás célkitűzésének megjelölése, s véleményünk szerint leginkább egy rövid összefoglaló elemzés, amelyet ez a valóban óriási anyagot reprezentáló kötet megérdemelne. A Repertórium egészében rengeteg olyan adatot tartalmaz, amely megkönnyíti a tájékozódást egy fiatal állam kormányzati szövevényében. Ezenfelül kiindulópontja lehetne további kutatások4 A. Campbell 1867-1887 között 10;C.D.Howe 1935-1957-ben9;J. A. Macdonald 1867-1891 között 9; A. Meighen 1913 — 1935 között 12 és J. L. Pepin 1936—1969 között9 esetben volt miniszter vagy miniszterelnök, de számos olyan személyről is tudunk, aki ciak egyetlen alkalommal volt tagja valamely kabinetnek.