Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve, 1874–1974 / 13–47. o.

32 Ember Győző mentesült ezeknek az ügyeknek az intézése alól. A reform egy ideig elérte célját, utóbb azonban a nemességi ügyek száma annyira megnőtt, hogy a külön részlegen kívüli tudományos dolgozókat is be kellett vonni a nemességi ügyek intézésébe. Jánossy Dénes, aki 1942-ben lépett Herzog helyébe, a kutatószolgálat centralizálásával szándékozott a tudományos dolgozók igazgatási jellegű feladatait csökkenteni. Azt el is érte, hogy őrjegyeket ne írjanak, és hogy a kiadásra kerülő iratokat ne ők számozzák le és számolják vissza, a tájékoztató szolgálatot azonban továbbra is nekik kellett vegezniök. Ez pedig egyre növekvő mértékben vette igénybe az anyag tudományos gondozóit. Részben a szervezeti reformok eredményeképpen, részben a létszám növekedése következtében, az intézménynek és a benne folyó munkának a tudományos jellege fokozatosan erősödött, ha nem is egészen olyan mértékben és módon, ahogyan az lehetséges és kívánatos lett volna. Ha a Gyűjtemény egy etembe és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alá kerülés előtti 1921/22. évi létszámot összevetjük az 1944/45. évivel, akkor azt látjuk, hogy a dolgozók száma 25-ről 40-re emelkedett. Az összlétszámon belül legnagyobb mérvű volt a fogalmazási szak, a tudományos dolgozók számbeli növekedése, 10-ről 25-re. Az egyéb alkalmazottak, köztük a kezelők, száma változatlanul 15 maradt. A tudományos dolgozók számának ilyen nagymérvű emelkedésével a tudományos igényű levéltári feldolgozó munkának, valamint a levéltártudomány művelésének hasonló arányú növekedésével kellett volna együtt járnia. Ez azonban nem következett be. Ami a levéltári feldolgozó munkákat illeti, a Pauler-féle nagy átrendezési programról, annak keretében végezhető selejtezésről, új lajstromok és mutatók készítéséről, már senki sem beszélt ebben az időben. Hasonló szabású, az egész anyagra kiterjedő, feldolgozási koncepció kidolgozására nem került sor. A volt feudális kormányhatóságok anyagában nem folyt jelentősebb rendezési munka, sem a minisztériumoktól átvett 1867 utáni iratokban. Az erdélyi országos kormány hatóságok anyagának mintaállványozása, levéltári és raktári jelzetelése volt a legjelentősebb, több részleg dolgozóinak bevonásával kollektíván, előre kidolgozott ütemterv szerint végzett rendezési munka a feudális kori hatósági anyagban. Említésre méltó rendezési munka folyt a Múzeumi Levéltárba került családi levéltárakban, továbbá egyes intézmények fondjaiban. Új levéltári segédlet sem sok készült. A magyarországi kincstári levéltárak anyagáról Herzog József kezdeményére készült, általa leltárnak nevezett segédlet mai terminológiánk szerint egyszerű raktári jegyzék volt. Ilyen leltárt szeretett volna Herzog az egész anyagról készíttetni, de az általa kezdeményezetten és azután/ róla elnevezetten kívül több nem készült. — Nem tervfeladatként, hanem egyéni kezdeményezésre, másfajta segédlet készült — egybekötve az anyag ideális rendszerének papíron történt kialakításával — a helytartótanácsi levéltárról. Ez a segédlet lett az őse a felszabadulás után, már a szocialista korszakban, Levéltárunk egész anyagáról készített ún. alapleltáraknak. — Igazgatási célokra, a nemességigazolások megkönnyítésére, ebben az időszakban is készített és publikált a Levéltár egyik dolgozója tematikai jegyzékeket és mutatókat, egy másik dolgozó pedig magyar és német nyelven egy rövid kalauzt az intézmény őrizetében levő egész anyagi ól. Vajmi kevés eredményt mutathatott fel a Levéltár történetének ebben a szakaszában a levéltártudomány művelésében. Folyóiratában jelentek meg ugyan