Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Balázs Péter: Viale Prela bécsi pápai nuncius jelentései a magyar forradalomról és szabadságharcról 1849-ben / 289–314. o.

290 Balázs Péter gyár forradalommal és szabadságharccal való rokonszenvének nyomait keresni. Korábbi álláspontjának ismeretében nem meglepő, ha legalább a formákat nem kis fáradságával kielégítve látva (a kompromittált püspököknek várfogság helyett — uralkodói kegy útján — életjáradékkal egybekötött kolostori tartózkodást sikerülvén kieszközölni) Viale Prelàt az abszolutizmus további intézkedései megnyugtatták és б maga is buzgón közreműködött a véglegesen elmozdított és osztrák kolostorokba internált püspökök helyére az udvar számára is megfelelő utódok keresésében. Már csak azért is, mert a magyar katolikus egyház helyzete — benne főleg a meglazult egyházi fegyelem helyreállítása — sokat kellett is hogy foglalkoztassa Viale Prelàt. A restaurációra a nuncius Scitovszky pécsi püspököt tartotta a legalkalmasabb személynek, aki papi lelkigyakorlatok és népmissziók szervezése mellett a szerzetes rendek vizitációját is vállalta.-Scitovszky azonban nemcsak a brutális Haynauval állt éles ellentétben, hanem — mint később kiderült —- elnyerve a hercegprímási széket, oppozícióba került a bécsi kormánykörökkel is, melyeknek polgári liberalizmusától a magyar katolikus egyház régi kiváltságait féltette. így azután az 50-es évek közepére az ókonzervatív irányzatnak lett egyik vezéralakjává: olyan irányzaténak, melyhez — éppen a jelentések tanúsága szerint — Viale Prelà már akkor általában közel állt : természetesen nemcsak konkrét politikai koncepciójában, hanem egész szellemi habitusában is. Viale Prelà 1849. évi jelentései, írójuknak fenti és a forrás értékelése szempontjából jelentős tényezőként felismert korlátaival együtt, éppúgy jelentős forrásai a magyar forradalom és szabadságharc történetének, mint az 1848. éviek voltak. Az általa átvett információk valóságtartalmuktól függetlenül, éppen olyan jellemzőek bizonyos társadalmi csoportok álláspontjára, ahogyan jellemző a császári hatóságok megítélése a magas klérus kompromittáltnak tekintett tagjairól és azoknak valóságos „bűnei"-ről. Más forrásokból legalábbis nehezen rekonstruálható az így kibontakozó kép, és fontosak az adatok, amiket a jelentések a magyarországi katolikus klérus egészének 1848—49-es magatartásáról szolgáltatnak. Viale Prelà jelentései, ha a hazai katolikus klérus méltán sokat vitatott 1848—49. évi magatartásáról korábban kialakult képünket alapjában már nem módosítják is, jelentős hozzájárulást adnak, és méghozzá egy fontos vonatkozásban, 1848—49 egész képének árnyaltabbá tételéhez. Az iratok közlésénél az előző közleményben követett elvek szerint jártunk el. Valamennyi irat kelte Bécs. IRATOK 1. Stato delle cose in Ungheria. JO Aprile 1849. L'impresa dell'armata impie in Ungheria di assoggettar quel Regno all'obbedienza dell'Imperatore incontra maggiori difficoltà di quello si potesse creder da principio, e questo come molti pensano, è dovuto ad un sistema di eccessiva prudenza seguito dal Pr. di Windischgrätz. Entrate le truppe impie, in Ungheria nella 2 metà dello scorso Décembre, occuparon senza difficoltà Presburgo, s'impossessaron di Raab dopo un combattimento in cui i ribelli furon battuti, e quindi il Pr. di Windischgrätz si diresse con tutte le sue forze verso Buda-Pest, le quali città gli apriron le porte e si assoggettarono al dominio dell'Imperatore. La massa dei ribelli però per l'influenza del Kossuth ch'è l'anima di quella fazione, si diresse verso la parte orientale dell'Ungheria, e passato il fiume la Theiss si raccolse in Debrezin. Il Regno dell'Ungheria è estesissimo e quasi tutte le fortezze che esistono in quel territorio si trovan nelle mani dei ribelli. — Si dice che due fossero i piani di campagna proposti; l'uno dal Jelasich, quello cioè di concentrar tutte le forze imperiali e d'innoltrarsi senza induzio (indugio) al di la della Theiss per scacciare il nemico da Debrezin e sbaragliarlo. L'altro piano, come si crede fu quello del Pr. Windischgrätz che ha il comando delle truppe imperiali, e consisteva in questo, d'impadronirsi delle fortezze, e disponendo quindi l'armata in un gran semicircolo che si estendesse dal Nord al Sud-est di quel Regno, avanzar sempre verso Debreczin, per stringere verso i carpati i ribelli e cosi trionfar completamente dei medesimi. Il Pr. Windischgrätz ha seguito il suo piano, ma non si può dire che finora i risultati sieno molto vantaggiosi. Le truppe imperiali sono riuscite bensi ad impadronirsi di molte fortezze, però le due più considerevoli si trovan tuttora nelle mani dei ribelli e queste sono Comoren e Pietro-Waradino, la prima si trova sul Danubio tra Presburgo e Pest, l'altra sugli estremi confini della Slavonia. Già al cominciare di Gennajo le truppe imperle, erano in possesso di Buda-Pest, e da quell'epoca in poi, non sono stati di grandissimo momento i vantaggi che l'armata impie, ha riportati. Questo proceder lento e circospetto dalla parte delPr. Windischgrätz, ha dato tempo ai ribelli di aumentare la loro armata, di disciplinarla e di agguerrirla, e mentre al mese di gennajo cosa non malagevola sarebbe stata peri e truppe impie, di disperder le bande dei ribelli, ora il Pr. Windischgrätz