Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Jankovich Miklós: Újabb források a Wesselényi-féle hűtlenségi per történetéhez / 279–288. o.

280 Jankovich Miklós aki ez alkalommal — nyilván hozományként — Forgáchnak zálogba bocsátotta a csejtei uradalom felét. Amikor Nádasdy egy esztendő elmúltával csejtei birtokát a zálogból kiváltotta volna, Forgách tőle 45 000 forintot kért.

3 A kiváltás feltehetően Révay Judit 1643. november 23-i halála után

4 következett be: ez az anyagi természetű konfliktus is kellő alapot nyújthatott a személyes ellentéthez. Forgách Ádám —• Pauler Gyula szerint — anyagi és politikai érvényesülése érdekében nem válogatott eszközeiben. Ravaszkodó szervilizmusáról és népszerűség-hajhászásáról volt közismert; ez a jellemvonása alább közölt levelezéséből is kitűnik. Bár a Rottal Jánosnak írt levelek többsége magyar nyelvű, Forgách vele annak ellenére, hogy a német nyelvben és írásmódban nem volt otthonos németül levelezett; már ez a körülmény is a német nyelvben járatlan magyarok előtti titkolózásának tekinthető. Forgách 1670 márciusában a besztercebányai összejövetelen a Szelepcsényi György érsek és locumtenens vezetése alatt kiküldött királyi deputáció tagjaként vett részt. Feladatuk volt, hogy az ott egybegyűlt elégedetlenkedőkkel, kiknek sorában a megyék kiküldöttei is szerepeltek, az országot ért alkotmányjogi sérelemről tárgyaljanak. A hét pontban felsorolt sérelmek közt az elégedetlenek azon igényüket is hangoztatták, hogy a király az ország törvényeit koronázási esküjének szellemében tartsa be.

5 Követeléseik megvalósítását törvényes eszközök útján kérték, és a király elé terjesztették. Mielőtt a Forgách-féle levelek ismertetéséhez hozzáfognánk, azok tartalmának a Wesselényiféle hűtienségi per előzményeire utaló, két fontos mozzanatára kívánunk rámutatni: Az elégedetlenkedők az érseknek szemébe mondták, hogy két locumtenens szerepeltetése törvénytelen, mire ő kijelentette, hogy hajlandó hatáskörét Nádasdyra átruházni. Mi állott ennek hátterében és mi történt itt valójában? A magyar alkotmányjog kétféle locumtenensi (helytartói) tisztséget ismer: az egyik a királyi bíráskodás jogkörében eljáró személynök vagy personális (personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenens) tisztsége, melyet 1405-ben, Zsigmond király gyakori távolléte idején hivtak életre (XII. te.) és Albert idején már a királyi bíráskodás állandó képviselőjeként működött (1439. XXX. te); a másik a nádori méltóságot helyettesítő nádori helytartóé (locumtenens officii palatinalis), melyet I. Ferdinánd idején, 1536-ban az ez évi XVI. te. vezetett be. A nádori tisztség Báthori István nádor 1530. évi halálával ugyanis betöltetlen maradt, feladatait a király (I. Ferdinánd) által kinevezett locumtenensek, Thurzó Elek, majd Révay Ferenc látták el. Nyilvánvaló, hogy ez az intézkedés az országgyűlés alkotmányos nádorválasztását volt hivatott pótolni, ill. kijátszani. 5/a Az 1554. évi pozsonyi diéta — többrendbeli halogatás után (1542—48) — ugyan kierőszakolja Nádasdy Tamásnak nádorrá történő választását, az ő 1562. évi halálával azonban Oláh Miklós érsek személyében ismét locumtenens kerül az ország élére: ennek történeti és alkotmányjogi jelentőségét éppen Miksa király megkoronázásának előzményei domborítják ki. I. Ferdinánd 1561-ben az ország zászlósurait magához hivatva, a Habsburg-ház trónutódlásának biztosítása céljából a megjelentektől Miksának még az ő életében történő megkoronaztatasat kérte. Terve Nádasdy nádor ellenállásán hiúsult meg, ki az országgyűlés útján történő alkotmányos királyválasztást szorgalmazta.

6 Ezzel szemben Oláh Miklós locumtenens, ki egyúttal Mária királynénak 10 éven át belgiumi titkára és a Habsburg-ház meghitt bizalmasa volt, 1563-ban keresztülvitte Miksának még Ferdinánd életében való megkoronaztatasat, ezzel precedenst alkotva a trónutódlás kérdésének ilyen módon való megoldására. A Habsburg-ház királyainak koronázása ettől kezdve —• egészen a Pragmatica Sanctio életbelépéséig — következetesen az előd uralkodása idején a németrómai császár hatalmi befolyásának égisze alatt ment végbe. Az elmondottak után érthetővé válik az a körülmény is, hogy a Nádasdy nádor halálát követő 46 esztendő alatt miért locumtenensek látták el a nádori teendőket. Ennek az alkotmányellenes állapotnak a Bocskay-felkelést lezáró 1605. évi bécsi béke vetett véget. 1608-ban az országgyűlés Illésházy Istvánt, majd Thurzó Györgyöt választotta nádorrá és törvénnyel kötelezte a királyt, hogy a nádor halála esetén záros határidőn belül országgyűlést hívjon össze. Intézkedés történt a locumtenensi teendők ellátására nézve is: azt az 1609. évi 31. te. a mindenkori országbíró hatáskörébe utalta. Az ezt követő fél évszázad nádorainak sora Wesselényi Ferenc nádor 1667. évi haláláig töretlen volt, a fordulat ezután következett be. I. Lipót mellőzve az országgyűlés összehívását a bécsi udvar számára oly gyakran bevált régi módszerhez folyamodott, amikor Szelepcsényi György érseket a nádori teendők ellátására locumtenenssé nevezte ki. Intézkedése kétszeresen is alkotmánysértőnek tekinthető, mert egyrészt meghiúsította a nádorválasztást, másrészt csorbát ejtett az országbíró locumtenensi hatáskörén is. 3 OL Pl 314, No 23 189. 4 OL P 1314, No 14 370. 5 OL, Nádasdy család nádasdladányi iratai (a továbbiakban P 507), Oklevelek I. No 806. 5

/

a R. Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549—1551. évi leveles könyve. Bpest, 1908. XIII. 1. * Szegedi Joannes: Rubricae Articulorum Juris Hungarici. Tyrnaviae 1734. II. k. 150. 1.