Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Jankovich Miklós: Újabb források a Wesselényi-féle hűtlenségi per történetéhez / 279–288. o.

Újabb források a Wesselényi-féle hűtlenségi per történetéhez 281 Az önkényes eljárás által kiváltott elégedetlenséget még csak fokozta az a körülmény is, hogy az 1608. évi országgyűlés már intézkedett hasonló alkotmánysértő túlkapások megismétlődése ellen. Az 1608. évi 3. te. 3. §-a ui. tisztének elvesztése terhe mellett kötelezte a mindenkori országbírót — vagy annak hiányában a tárnokmestert—,hogy az esetben, amikor a király a nádorválasztó országgyűlés összehívásának nem tenne eleget, azt saját hatáskörben tegye meg. Jogosnak látszik tehát az a feltevés, hogy az 1670. március havában Besztercebányán egybehívott összejövetel Nádasdy Ferenc országbíró kezdeményezésére történt és — két évi halogatás után — az országgyűlés egybehívását célozta, egyedül neki lévén erre törvényes felhatalmazása. E feltevés helytállóságát több szempont is alátámasztja: 1. Nádasdy már 1667-ben figyelmeztette a királyt az országgyűlés egybehívásának szükségességére.

7 2. A vármegyék az összejövetelen küldöttekkel képviseltették magukat és a küldöttek a helyszínen tiltakoztak az ellen, hogy Szelepcsényi érsek, királyi locumtenens nem hajlandó velük küldötti minőségben tárgyalni.

8 3. Az összejövetelen Nádasdy Ferenc nádorrá történő választását hangoztatták.* 4. A király az összejövetelen a locumtenens útján képviseltette magát. Egyes jelek szerint azon Nádasdy is részt vett, Forgách az elkövetkezendőket a két locumtenensnek Bécsben tett jelentésétől teszi függővé.

10 5. Besztercebánya ismételten, így Bethlen Gábor 1622. évi királlyá történt választásakor is, országgyűlés színhelye volt. Az itt felsorolt szempontok tükrében megállapíthatjuk, hogy a bécsi udvar abszolutisztikus törekvéseinek elsősorbán Nádasdy Ferenc országbíró állott az útjában, tekintve, hogy a rendi törekvések törvényes úton való megvalósításának lehetősége az ő kezében volt letéve. De meg kell állapítanunk azt is, hogy e törekvések keresztülvitelére — amint azt a rákövetkező események is bizonyítják •— Lipót király uralkodása idején nem volt lehetőség. A bécsi udvar önkényuralmi terveinek keresztülvitelére egyedül Nádasdy személyének félreállítása útján nyílt lehetőség, ami szükségszerűen az udvar és országbíró közti ellentétek kiéleződésére kellett hogy vezessen. A nyílt törés a besztercebányai összejövetelen következett be és végül Nádasdy perbevonásának és kivégzésének lett előidézője. Világosan mutatja ezt az, hogy utódjának, az országbírói teendők ellátására rendelt Forgách Ádámnak megbízatása, adminisztrátori hatásköre már nem terjedt ki az országgyűlés összehívására. Országbírói kinevezését csak hét esztendő múltán, 1678ban nyerhette el, amikor a Thököly-felkelés Bécs számára kényszerhelyzetet teremtett és engedményekre késztette.

11 Történetíróink az elégedetlenséget kiváltó sérelmek (gravamina) közt általában a méltánytalan vasvári békén túl a vallási és személyi sérelmeket emelik ki, pedig azok — amint azt a fentebb elmondottak, valamint az említett 7 pontba sorolt követelések is bizonyítják — elsősorban alkotmányjogiak voltak. A Forgách-féle levelek másik jelentős mozzanata a tudatos pánikkeltés. Szerinte az elégedetlenkedők „ad arma" kiáltása a fegyveres zendülés előjele. Ő maga menekül, igyekszik családját biztos helyre vinni. Levele ugyanakkor arra is rámutat, hogy a Besztercebányán egybegyűltek távozásuk előtt kijelentették, hogy május 12-én Eperjesen ismét összejönnek, amikorra is elvárják a király válaszát. A tárgyalások kapuja ezek szerint továbbra is nyitva maradt. Valószínű, hogy a bécsi udvar azon április eleji elhatározásában, hogy Zrínyi és Tattenbach letartóztatása után a magyarokkal szemben radikális eszközöket alkalmaz, Forgách pánikkeltésének is része volt, mint ahogy utolsó levele láthatóan nem tartja elég szigorúnak a Zrínyi ellen megindult eljárást. A Forgách levelében foglaltak végül kétségessé teszik Pauler Gyula azon állítását, az „összeesküvést" Nádasdy árulta el, mivel nádorságra pályázott.

12 Függetlenül attól, hogy az ennek bizonyítására felhozott érvei semmitmondók, — az országbíró köteles volt királyának az ország lakosságának közhangulatáról jelentést tenni —• állítása az alkotmányjogi viszonyok tükrében is tévedésnek bizonyul. A bécsi udvar Nádasdy megválasztását csak az országgyűlés egybehívásának megtagadása és Szelepcsényinek locumtenensi kinevezése révén hiúsíthatta meg; ez a körülmény önmagában is ' Pauler i.m. Lk.139.1. 8 Iratok 2. sz. 9 Iratok 3. sz. 10 Iratok 5. sz. 11 OLP 1314, No 4534. 12 Pauler i.m. I. k. 139.1.