Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.
Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh-és Morvaországban 247 országaiba való áttelepedésére az elkövetkezendő hosszú időszakban, amely egészen a XIX. századig — de tulajdonképpen még a XX. században is—tartott, két alapvető vonás voltjellemző: az áttelepültek számának nyilvánvaló csökkenése, valamint meghatározó szerepe a rokoni kapcsolatoknak, hiszen ezek lettek ,a bevándorolt magyar nemesség vagyonszerzésének fő forrásai. E fejlődés okait a Habsburg-birodalom valamennyi államában végbemenő változásokban kell keresni. A XVII— XVIII. század fordulóján a magyar nemesség bevándorlása teljesen leállt: 1690 és 1720 között tulajdonképpen nem is találkozunk egyetlen olyan bejegyzéssel sem, amely bevándorolt magyar nemesek vagyonszerzéséről tanúskodnék. Ez a helyzet minden valószínűség szerint annak volt következménye, hogy a magyar feudális réteget ebben az időbén egyoldalúan az a nagyarányú vagyonátszervezés kötötte le, amelyet a törökök által felszabadított területeken folytatott, s ezáltal a határon túli földterületek iránti érdeklődése csökkent. A betelepült magyar nemesség számának abszolút csökkenését a XVII. század végén és a XVIII. század első évtizedeiben azonban nemcsak a bevándorlók számának leapadása, hanem az is befolyásolta, hogy a XVI,, illetve XVII. században bevándorolt családok jobbára kihaltak, vagy elvesztették birtokaikat. E fejlődés tényleges következményepedig az lett, hogy 1750 körül a cseh korona országaiban földbirtokkal már csak egynéhány magyar származású család rendelkezett: a korábban áttelepült családok közül a Serényi, Matyásovsky, Henckel, Forgatsch, Ilfyésházy, Jókay család; s azok közül, akik csak a közelmúltban — és csak rövid időre — telepedtek le, megemlíthetjük a Batthyány, Czobor, Vajay családokat. 30 Az újonnan beköltözöttek száma viszont a XVIII. század második felében és a XIX. század folyamán sem változott meg lényegesen. E korszak másik alapvető vonását — a rokoni kapcsolatok döntő hatását — ugyancsak a Habsburg államszövetség országainak általános helyzetében bekövetkezett változás befolyásolta lényegesen. A XVII., de főleg a XVIII. század folyamán a bécsi udvar fokozatosan olyan központtá vált, ahol a magyar és cseh nemesi társadalom tartós és sokoldalú kapcsolatba került. Az ebben a környezetben létesített rokoni kapcsolatok aztán nagyon gyakran váltak földbirtokszerzés előfeltételeivé az egyik vagy a másik ország területén. Ha konkrétan ez többnyire csak véletlenszerű jelenség volt is, általánosságban mégis egy bizonyos tendencia megnyilvánulásának tekinthető. Már a XVII. századtól nőtt az olyan házasságkötések száma, amelyet a magyar feudális társadalom tagjai a legrégibb cseh nemesi családoknak vagy azoknak a családoknak a tagjaival kötöttek, amelyek csak nemrég telepedtek meg a cseh korona országaiban. A kapcsolatok kialakításánál bizonyos időelőnnyel mindenekelőtt a dunántúli és a nyugat-szlovákiai családok rendelkeztek, vagyis azok a családok, amelyek Bécshez hagyományosan nagyon közel álltak. Házasságok révén a Pálffy és a Kollonich család már a XVII. században jelentős birtokra tett szert Cseh- és Morvaországban; a XVIII. században azután ilyen úton jutottak birtokhoz Csehországban a Batthyány, a Czobor, a Pálffy, a Nádasdy (majd az Erdődy), az Esterházy családok tagjai. A főnemesség soraiból származó családtagokon kívül a XVIII. század második felében megjelent az Ocskay család egyik tagja is. Azoknak az eseteknek a száma, amikor a tulajdonosok a birtokot vásárlás útján szerezték, ebben az időben már csak nagyon ritkán, kivételes esetben fordultelő; pl. a 40-es években a Vajay család szerzett így birtokot. A XVIII. század végén Sziléziában egy rövid időre feltűnt a Buday család; a 30 Tereziánsky katastr cesky 3, Dominikái, Praha, 1970.; Tereziánsky katasír moravsky. Praha, 1962.; O. Placht: Lidnatost a spoleöenská skladba ceského statu v XVI— XVIII. stoleti (A cseh ál lam népsűrűsége és társadalmi összetétele a XVI— XVIII. században). Praha, 1957,222—227. p.
