Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban 245 nyúló vagyonelkobzások többszöri hulláma drasztikus beavatkozást jelentett a nemesi tulajdonstruktúrába: a birtokosok csupán Csehországban a kezükben lévő földterületnek közel kétharmadát vesztették el.

26 Morvaországban és Sziléziában ugyan alacsonyabb volt a tulajdonosát elvesztett birtokok száma, az új viszonyok azonban itt is csakhamar éreztették hatásukat. E korszak jellemző vonása mindenekeló'tt az idegen eredetű nemesség bevándorlási hullámának növekedése; a bevándorlás fő irányai a cseh országrészek lettek, sőt Csehország számos esetben egy Európa csaknem minden sarkából érkező nemességnek vált új otthonává.

27 A Habsburg-ellenes felkelés időszakában a cseh országrészekben (tulajdonképpen csak Morvaországban és Sziléziában) tartózkodó, vagyonnal rendelkező magyar családok közül a birtokelkobzások idején egyik sem vesztette el vagyonát. Az ideköltözött családok ui. egytől egyig katolikus vallásúak voltak; érdekes azonban, hogy a katolikus magyar nemesek közül néhányan (Serényi Ferenc, Palásthy Benedek, Ledenicky Ádám) a nemesi felkelés idején nagyon óvatos álláspontra helyezkedtek, és ezért végül is az a gyanú merült fel ellenük, hogy a fellázadt rendeket talán támogatásban is részesítik. A magyar nemességnek ezt a kétszínű magatartását azonban a félelem diktálta, mégpedig a birtokok elvesztésétől való félelem (bár Dóczy esete pl. azt tbizonyítja, hogy a magyar nemesek közül nem mindegyik volt óvatos, mivel a hű katolikus Dóczy kénytelen volt elhagyni a fellázadt nemesi rendek által elkobzott birbokait); másrészt viszont ezek a semleges álláspontra helyezkedett családok azzal is biztosították magukat, hogy titokban a katolikus papságot támogatták. Amikor azonean II. Ferdinánd győzelme után kétszínű magatartásuk miatt felelniök kellett, az bllenük indított vizsgálatból különösebb veszteségek nélkül kerültek ki — csak pénzvüntetést kaptak, de birtokaikat megtarthatták.

28 A cseh országrészekben végrehajtott vagyonelkobzások révén bekövetkezett ag yoneltolódások az ottani magyar származású nemességet pozitíven csak kis mértékben érintették: a közvetlen birtokelkobzások idején birtokra csupán Bosnyák Tamás ezredes tett szert. A magyar nemesség sorából kikerült császári tisztek közül néhányan azonban az adott helyzetet mégis csak kihasználták, s hadizsákmányukból idővel Cseh- és Morvaországban egy sor birtokot vásároltak: pl. Forgatsch Péter, továbbá Marsinay, Lubetic, Földváry, Somogyi köznemesek. A harmincéves háború mozgalmas időszakában azonban ide nemcsak katonák érkeztek, hanem más magyar családok tagjai is birtokhoz jutottak, sőt ezeket a birtokokat gyarapítani is próbálták. Sziléziában szerzett birtokot Henckel Lázár bankár, akinek családja valószínűleg Lőcséről származott, s aki már a

XVII. század elejétől a cseh országrészekben élt; a telekkönyvezett birtoktulajdonosok között feltűntek a korkyni Zniovsky család tagjai, akiknek évek során a hivatalnoki létra magas fokára sikerült felkapaszkodniuk; a Habsburg-rendszer iránt tanúsított odaadó szolgálatai Matyásovsky Jánosnak is bizonyos hasznot hoztak. A 20-as években jelentős birtokokat vásárolt Morvaországban Apponyi Pál (aki 1607-ben nyert inkolátust), és mindenekelőtt Pázmány kardinális; később tűnt fel Morvaországban a Pográny család. Rokoni kapcsolatok révén került a cseh országrészekbe — és rendszerint csak rövid időre — az Ürményi, Forgách, Perényi, Wesselényi, Pálffy család. 26 T. Bilek: Déjiny konfiskaci v Cechách (A birtokelkobzások története Csehországban), Praha, 1883. I. CL p. 27 /. Polisensky—Snider F. i.m.; F. Matéjek: Bilá hóra a moravská feudalni spoleénost (Fehérhegy és a morvaországi feudális társadalom). Ceskoslovensky casopis historicky, 1974, 81—104. p., gazdag irodalomjegyzékkel. 28 /. Slovák: Pobélohorsky konfiskacni protokol moravsky z r. 1623. (A Fehér-hegy utáni morvaországi birtokelkobzási jegyzőkönyv 1623-ból). Kroméfiz, 1920, 38, 53. p.