Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Vajay Szabolcs: Temesvár Anjou-kori címere : Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje / 223–233. o.

230 Vajay Szabolcs A címermotívum tehát nem a városi hagiopresentiá-ra utaló, általános motívum» hanem másvalamire vonatkozik. A képkompozíciót tekintve, ez a „másvalami" hadi esemény kellett hogy legyen, amelynek győzelmes kivívása valamiképpen Temesvárhoz kapcsolható, dátuma pedig nagyban-egészben az 1369-et megelőző évtized időhatáraiba esik. A földrajzi adottságok délvidéki harcokra utalnak, az eseménynek pedig eléggé jelentősnek kellett lennie ahhoz, hogy egy in aeternum szándékú címeradományban megörökíttessék. így hát a sárkánnyal ábrázolt ellenfél is ki kellett volt hogy „érdemelte" légyen a Gonosz szimbólumával való azonosítását. Éppen úgy, mint utóbb a török esetében, a sárkány nemcsak „ellenféli mivoltot", de „hitbeli elítélést" is kellett hogy jelentsen. Utóbb a „hitetlen" törököt, esetünkben pedig nyilván a földrajzilag, időrendileg és jelképileg egyetlen megoldásra leszűkült lehetőséget: a „szakadár" patharenus bogumilokat, akik maguk is sűrűn éltek a sárkány-motívummal.

35 A Donja Zgosea-i bosnyák szarkofágon mindmáig fennmaradt sárkány-faragvány technikai kezelésében is több hasonlóságot mutat a temesvári pecsét ábrázolásával (4. ábra).

36 Temesvár mint a keleti Délvidék katonai központja, nyilván egyik kiinduló helye lehetett Nagy Lajos pápai hozzájárulással kezdeményezett eretnekirtó hadjáratainak, amelyek ugyanakkor az Archiregnum déli karéjának politikai ráncbaszedését is jelentették a Kotromanic-ok és Nemanjidák függetlenségi törekvéseit ellensúlyozandó.

37 Lajos király 1358 őszén talán személyesen szemlélte meg Boszniából megtérő hadát. Ez év novemberében a király kétségkívül Temesvárt tartózkodott, ahol oklevelet is bocsátott ki.

38 A délvidéki feszültség ekkor még messze járt végső lecsillapításától. Lajos hadát 1359-ben és 1360-ban ismét a melléktartományokban találjuk, ezúttal Szerbiában, ahol ugyancsak a bogumil eretnekség irtásának ürügyén a király Dusán cár nagyralátó törekvéseinek igyekszik gátat vetni.

39 A sárkánnyal jelképezett patharenus tévhit elleni harc ilyeténképpen a Duna—Száva vonaltól délre bárhol egyenértékű érvnek számított a lényegében politikai célzatú magyar hatalmi beavatkozásra. Ugyanakkor a balkáni ellenlábasok mögött egyre fenyegetőbben bontakozik ki az immáron Európába átplántált török nagyhatalom, amelynek igazi ellenfele, az aléló Bizánc helyett, mindinkább a magyar király Archiregnuma. Első összecsapásuk az ugyancsak bogumil vonatkozásokkal fémjelzett bolgár hadjáratból adódott, amikor is a függetlenségét óvni igyekvő Sisman cár nyíltan él a török támogatásával, miután a satnya Palaeologos császárság már nem tekinthető többé az expanzív magyar nagyhatalom balkáni ellenlábasának.

40 Lajos király felismerhette a Balkán-térség politikai egyensúlyváltozásának ténybeli horderejét. Személyesen 35 Aleksandar Soloviev: Sjmbolika strednjevekovnih grobnih spomenika u Bosni i Herceg ovin Godisnjak Istor. drustva Bosne i Hercegovine VIII. Sarajevo, 1956. 5—67. 36 O, Bihalji-Merin és Alojz Benaé: Steine der Bogumilen. Wien/München, 1964. 80. 37 E hadjáratok legáttekinthetőbb eseménytörténeti összefoglalása ma is Pór Antal: Az Anjouk kora. (A Magyar Nemzet Története III.: Az Anjou ház és örökösei (1301—1439), Budapest, 1895, vö. III. fej.: Bosnya ügyek. Magyar hadak a Szentszék szolgálatában, 257—267.) — A politikai szándékok kiértékelése és az évszázados bizánci—magyar egyensúly megbomlásából kialakuló balkáni feszültségnek a végzetes török—magyar hintapolitikával való behelyettesítése még kielemzésre váró feladatok. Dusán cár kérészéltű szerb—görög megoldási formulájának összeomlására vö. Georg Ostrogorsky: Serpska oblast posle Dusanove smrti. Beograd, 1965. 38 Lajos király 1358. november 16-án Temesvárott kelt oklevelével Himfi Benedek mesternek, visegrádi várnagyának adományozza a Körös-megyei Csütörtökhelyet: Datum in Temeswar die dominico proximo ante festum beati Galli Confessoris Anno Domini M° CCC" L

mo Octauo, vö. Hazai Okmánytár, kiad. Nagy Gyula & alii, I., Győr, 1865. 223, Ne 148. 39 Ráíh Károly: A magyar királyok és erdélyi fejedelmek hadjárati, utazási és tartózkodási helyei. Győr, 1866. 59—60. 40 Louis Brehier: Le monde byzantin, L: Vie et mórt de Byzance. Paris, 1947. 450—454.