Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Vajay Szabolcs: Temesvár Anjou-kori címere : Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje / 223–233. o.

Temesvár Anjou-kori címere 225 A nyoma tűnt középkori címert a nagy pusztulás egyetlen hajótörött okmánya mégiscsak fenntartotta, Hertzeg István temesvári magyar főbíró egy 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének zárópecsétjén. Ezt az okmányt a Vatikáni Titkos Levéltár őrzi.

12 Főbíró uram városának magyar közössége nevében papot és iskolát kér XIII. Gergely pápától a temesvári katolikusoknak. A levéltári csomóban fennmaradt a kérelem latin sommázata is, egy magyarul értő római kancellista munkája. Válasz-konceptus azonban nem található az iratanyagban... E kortörténeti dokumentum 1841 óta ismeretes. Fábry Ignác csanádi olvasókanonok — a későbbi kassai püspök — másolta volt le elsőként a Vatikánban. Olvasata messze nem paleográfiai pontosságú, záró soraiban éppen csak felemlítvén — további részletezés nélkül —, hogy a levelet pecsét zárja.

13 Fábry olvasata Preyer János német nyelvű monográfiájában jelent meg 1853ban.

14 Kiadását egy népszerű ismertetés követte, 1908-ban, a Magyarország vármeveces-ezüst hullámpólyái helyébe pedig a Bánát román heraldikai szimbóluma került : vörös mező ezüst vizében álló kétívű arany hídból növekvő, kék fegyverzetű arany oroszlán, vö. Jiri Louda: Europäische Städtewappen. Balzers, 1969. 234, № 282. — Ezt a címert a Románia Szocialista Köztársaság által intézményesen végrehajtott heraldikai rendezés során az Elnöki Tanács 1970. december 16-án kelt 503. sz. rendeletével újból módosították: a szívpajzsba a köztársasági államcímer került, az első vörös mezőbe pedig egy ezüst villanyfejlesztő-üzemi szimbólum. A második és harmadik mező (zászlódíszes vízemelő torony és a város távlati látképe) 1781 óta változatlanok, vö. Dan Cernovodeanu ésloan N. Mänescu: Noilestemealejudetelor simunicipiilordinRepublicaSocialistá Románia. Studiu asupra dezvoltárii istorice a heraldicii districtuale si municipale românesti. Bucuresti, 1974. 117, №41. 12 Levéltári jelzete: AA. Arm. I—XVIII. 1851, Lettera. 13 Fábry kézirata ekként zárul: ForisSigillum. L. S. Sigillum Civitatis de Temesvár, Szorul szóra, betűrül betűre másolta Rómában Martius 5.1841. Fábry Ignatz Csanádi kanonok. 14 Preyer nem a másolat eredeti kéziratát, hanem csak annak a csanádi püspökség által kiadott hites átiratáthasználta fel, amelynek kiadványi bevezetője és záradéka ekképpen hangzik: 1582. Die 8. Mártii L. Regiae Civitatis Temesvariensis Magistratus, et selecta Communitas Romano-Catholica sequentes Romám ad suam Sanctitatem idiomate Hungarico exarandas esse decrevit Litteras, per Reverendissimum D. Ignatium Fábry cath. Eccl. Csanád. Lectorem et Canonicum occasione quippe suae Romae Commorationis Die 5. Mártii 1841 fidedigne decopiatas. — Itt következik a szöveg másolata, majd pedig a kiadmányi záradék: Copiam hanc copiatam copiae in Archivo Capitulari custodiatae conformem esse testőr. Temesvárim, 5. Mai 1852. Paulus Oltványi, Secretarius Episcopalis Csanád., vö. Preyer i. m., 157—159. — Ezek szerint Fábry kéziratanyagát 1852-ben a csanádi püspökség káptalani levéltára őrizte. Betűhív szövegét az alábbiakban közöljük: Beatissime pater, post humilem pedum deosculationem Tue Sanctitatis salutem et pacem in Domino Jesu. My kereztöenok, kyk it Temeswarat lakunk, egy akaratbul es egy szwuel adunk halat az Istennek Te Zentsegederth, mellyet Zentsegottul igen io neun wçttunk, hog Te Zentseged mynket megh látogattál az te kouetoddel es apastaloddal, es igen nag io keduel vöttuk otuleys; de myniben volt minekünk örömünk az о ioweteleben, anneual incab wolt münekunk bánatunkra az о halála, merth ha az Wrysten wtet ky nem vezy wala ez velagbol, о münekunk, mynd az koroztyenoknek nag sok igyretoket es fogadásokat tot wala, hog Te Zentsegottul meg zerzene, ky lot volna mynd mynekunk es mynd az zygyn koroztyensegnek elomenetelire es idvessegere, hogy egy scolat avag egy tanúságnak helyet cynaltatna Te Zentseged költségűddel, mywel hog az gyermokchyek tanulnanank és walamö gyökeret verhetnének, hogh az sok lutersegoknek teuolgesenek végok lehetne es ky töztytoya, hog Istennek segitsegebul oly newekodneyek kozzwlok, ky papy méltóságot venne ez az zegyen iuhokat taplalnaya, merth ha papok volnának it az tartományban, netalantan meg sem aradot volna el ennyre az hy tétlenség, de mynd ot kurnulunkys chyak három pap wagyon; az eggyk, ky koztúk wagyon, azis dobronyky, hyak fó dominic[an]usnak, de azis nem tud magyarul predicallany; mynd az oltal megys ennyhany gyermokoket tanyth, mert igon czegyen nep wagyon köztünk, az idegon feyedelmek igen megh czygynytek es meg nyomorytak az földet, azerth nem lakhatnak az gyermokok, merth sem tanytoyok nynchen, sem fyzetthetnek az ky tanytoyoknak, sem etelök, sem italok, meg chyak ruhazattyok nynchen, kywel az attya avag az annya ruhazhatnaya. Azért nem tanulhatnak, hanem Zentsegottul kerwen segetsegoth, es ezt amyt kerunk Zentsegottul hyzzukys, hog meg adod mynth io lelky paztor az о iuhaynak. Eztys tuttara aggyuk Zentsegodnek, hog ionek ide my kozzynk-