Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Vajay Szabolcs: Temesvár Anjou-kori címere : Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje / 223–233. o.

226 Vajay Szabolcs gyei és városai sorozat Temesvárnak szentelt kötetében.

15 A történeti visszapillantás szerzője, dr. Szentkláray Jenő szintén felemlíti, hogy az 1841-es olvasat alkalmasint hibákkal tűzdelt. A szükséges korrekciók megtétele azonban, az eredetihez való hozzáférés nehézségei miatt, ismét csak elmaradt.

16 A szóban forgó kiadványsorozat egyébként sem lépett fel a tudományosság szakmai igényével. A levélzáró pecsét tekintetében Szentkláray egy sajnálkozó lábjegyzetre szorítkozik: „Kár — úgymond —, hogy Fábry nem vett Temesvár akkori városi pecsétjéről is másolatot."

17 A fenti okirat eredetijéhez hozzájuthatván, lehetővé vált egy helyesebb olvasat közzététele, amelynek paleográfiai ellenőrzéséért dr. Benda Kálmánnak, a Történettudományi Intézet főmunkatársának jár köszönet.

18 A levél kultúrtörténeti jelentősége többféle szakmai szempont szerint értékelhető. Tény, hogy harminc esztendővel a Délvidék legjelentősebb magyar városának török kézre jutása után, Temesvár magyarsága még eléggé számottevő egy municipális önközigazgatás fenntartásához. A mindennapok bizonyára nem csekély gondján túl a a főbíró és tanácsa egy jobbnak remélt jövendő szervezését sem mulasztotta el : iskolát és tanítót kértek gyermekeik számára. A csaknem színtisztán protestáns hódoltsági és erdélyrészi magyarságtól elbástyázva — talán éppen urbánus jellegük megkövülése által, — a temesváriak megmaradtak az ősi hitformában. Szükséget látván, egyenest a pápához fordulnak, alkalmasint a hódolt Boszniában továbbra is működő ferencesek közbenjöttével.

19 Kérésüket alátámasztandó, az eretnekség gyanúja ellen ben oly hytetok az eo rendok zerönth, kyk az zegyen kossegot igen meg haboryttyak az о tevelgo tudományával, kyerth kerywk Zentsegodek [!],hogazmynyelwenkönys kulgyon Zentsegod tanytot, ky alhasson ellenek az о hamys tudományoknak. Egyebet nem Keruen Zentsegottul, my myndnyaian hányat homlok konyoroguen es labaydhoz esuen imádunk Istent erottèd. Költ ez lewel Temeswarot, byyth mas hawanak 8. napyan, anno Dominj 1582. En Hercheg Istuan temesvary fo byro, irtam egez koroztyenoknek akarattyokbol es kewansagokbwl. Ego Petrus Her [с] eg [?] Vngarus peto a Sua Beatitudine vt supra. En Simon Mihály fja, az egez uarasnak kepeben irok Ego Martimis filius Gaspar, Ungarus, nomine meo et totius populi catolici me subscribo Ego Thomas Barcouius[?] nomine universitatis et meo sub scribo superioribus manu propria Egho Petrus Balomi[?] Vngarus, nomine omnium catolice fidey professoribus [!] et meo sub scribo. En Zabo Tamás magyar, egyenleo akaratból irom. Címzés á külzeten: Beatissimo Patriet Domino, Domino noster[!],diuina prouidencia Pape Gregorio XIII. 15 Szentkláray i. m. , 48—49. 18 Ez a kiadás a vatikáni példánynak immáron negyedleges áttétele : a Fábry-másolta szöveg egyházmegyei kiadmánya alapján közzétett Preyer-Ше publikáció sommásan átnézett megismétlése. 17 Szentkláray i.m., 49, 1. jegyz. 18 Vö. a 14. sz. jegyzetben közölt olvasatot. 19 A csanádi püspökség a török előretörésével előbb betöltetlen maradt, majd névlegessé vált. A hitében állhatatos, kevés számú hódoltsági katolikust az Orsován, Krassón, Hátszegen és Szegeden továbbra is megtűrt ferencrendiek keresték olykorta fel. E vándor barátok vizitációs körútja rendszerint Alsó-Szlavónia és Bosznia ferences klastromaiban végződött, ahonnét a dalmát városok közbenjöttével kapcsolat adódhatott Velencén át Róma felé. — Hivatalos egyházi misszió csak 1625 óta ismeretes a délvidéki hódoltságban: ez év június 12-én nevezte ki VIII. Orbán pápa Rengjic Albert ferencrendit, címzetes szendrői püspököt, apostoli vikáriusának „a Bácskától Temesvárig" (Acta Ecclesiastica Bosniae, 374), vö. Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. I. : A vármegye általános története. Budapest, 1896. 225.