Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Ember Győző: A levéltári forrásközlés apparátusa / 203–221. o.

206 Ember Győző A forrásválogatás teljessége alapján teljes anyagú és szemelvényes forrásközlést különböztethetünk meg. A teljes anyagú forrásközlésben a közlés tárgyára vonatkozó minden közlésre érdemes forrás közlésre kerül. A szemelvényes forrásközlésben a közlés tárgyára vonatkozó, közlésre érdemes források közül csak néhány jellemző darab kerül közlésre. A szövegközlés teljessége alapján teljes szövegű, részleges és kivonatos forrásközlést különböztethetünk meg. A teljes szövegű forrásközlés esetében a forrás teljes szövege közlésre kerül, legfeljebb sztereotip jellegű bevezető vagy befejező részei maradnak el, A részleges forrásközlés esetében a forrásnak nem teljes szövege, hanem szövegének csak egy vagy több része kerül közlésre. A kivonatos forrásközlés esetében a forrásnak nem szó szerinti szövege, hanem csak tárgyi vagy tartalmi kivonata kerül közlésre. A kivonatos forrásközlésben azonban a forrás egyes részei szó szerint is közlésre kerülhetnek, a tárgyi vagy tartalmi kivonat keretében. A kivonatos forrásközlésnek egyik fajtája a táblázatos forrásközlés, amelynél a forrásnak csupán meghatározott, mégpedig főleg számszerű adatai, a forrás szövegében elfoglalt helyüktől függetlenül, esetleg összevontan, táblázatba foglalva, kerülnek közlésre. Táblázatosan elsősorban a történeti statisztika közli a forrásokat. A közlés alaki szöveghűsége alapján betűhív, átíró és fényképes forrásközlést különböztethetünk meg. A betűhív forrásközlésnél a forrás szövege minden alaki, ortográfiai változtatás nélkül kerül közlésre. A betűhív forrásközlő a forrás helyesírásában levő nyilvánvaló elírásokat, következetlenségeket sem javítja ki, legfeljebb felhívja rájuk a figyelmet. A rövidítéseket feloldja ugyan, de a feloldott részeket zárójelben közli. Az átíró forrásközlésnél a forrás szövege nem minden változtatás nélkül, hanem a közlő ortográfiai változtatásaival kerül közlésre. A közlő helyesírási változtatását a forrás szövegén átírásnak nevezik. Az átírásnak két módját különböztethetjük meg: a korhűt és a modernet. A fényképes forrásközlésnél a forrásnak a fényképmásolata kerül közlésre. A fényképes forrásközlést fakszimile közlésnek is nevezik. Fényképen rendszerint csak kivételes fontosságú egyes iratokat vagy iratrészeket szoktak közölni. A fényképes forrásközlésnek egyik sajátos változata a filmen történő forrásközlés, amelyet általában mikrofilm-publikációnak neveznek. Ennél a forrásközlésnél a forrást filmre veszik, és a filmről annyi másolatot készítenek, ahányat rendelnek róla. Filmen rendszerint egy nagyobb levéltári egységet — fondót, állagot, sorozatot — szoktak közölni, szelektálás nélkül. Az ilyen publikációhoz bevezetésen kívül másféle apparátust nem készítenek. A fent felsoroltakon kívül van a forrásközlésnek néhány más fajtája is. Ezek közül itt csak a keretes és a vegyes forrásközlést említjük. A keretes forrásközlésnél egy vagy több forrás, illetve forrásrész a forrásközlő elbeszélő vagy magyarázó szövegébe, annak mintegy keretébe foglalva kerül közlésre. Vegyes forrásközlésnek azt nevezzük, amelynél levéltári és nem levéltári anyag — pl. sajtóanyag, rajzanyag, képanyag stb. — vegyesen kerül közlésre.